A kuncogik meséje – 4. fejezet

Amikor elunták a várakozást, megkérték az egyik fán lakó madárkát, hogy szóljon a varázslónak. A csiripelésre egyszer csak felébredt Horkoláb, és halk dörmögéssel szólalt meg. Az álmodóját! Hát már sehol sem lehet nyugta a magamfajta öreg varázslónak? Pedig épp csuda érdekes álmot láttam! – morfondírozott fennhangon, majd kitekintett az ablakon...

A kuncogik meséje – 3. fejezet

Szamóca és Bukfenc nem sokáig töprenkedett, elindultak bölcs Bagoly apóhoz. A hatalmas gesztenyefán, az odú fölött egy kis táblán a következő felirat állt: „Bagoly apó tanácsadó odúja”. Nagy meglepetésükre, Bagoly apó kis unokája, Huhi kiáltott le hozzájuk a magasból...

A kuncogik meséje – 2. fejezet

Kis tanakodás után a manógyerekek úgy döntöttek, hogy az erdőben éjszakáznak. - Jó lenne valami biztonságos helyet találni, ahol aludni térhetünk – javasolta Bukfenc. - Igen. Olyan sötét van itt… Hirtelen két világító szempár bukkant elő az éjszakából...

A kuncogik meséje – 1. fejezet

Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen, csuda messze, völgyön innen, hegyen túl, volt egyszer egy kerek kis erdő. Első látásra olyan volt ez az erdő, mint a többi. Magasra nyúló, zöld lombú fái otthont adtak a madaraknak és a mókusoknak...

Go to Top