Búcsúzik Tamási Márta és a Hang-Érint-ő blog

Kedves Óvónők, Szülők, Hozzászólók!

Gelencsérné Tamási Márta vagyok, én írtam az elmúlt félévben a Hang-Érint-Ő blogot. Szeretném néhány gondolattal lezárni ezt a “blogolós, teadélutános” félévet.
Mindenekelőtt köszönetet mondok a GE! csapatnak, hogy általuk részt vehettem ebben a programban. Már régóta szerettem volna ismereteimet, tapasztalataimat és az általam nagyon kedvelt játékokat megismertetni pedagógus kollégákkal, hisz nincs annál nagyobb öröm, mint továbbadni a megszerzett tudást, tapasztalatot. A GE! csapat kitalálta és biztosította ehhez a megfelelő fórumot. Köszönet érte!
Azonban így visszatekintve be kell vallanom, hogy bizony tartottam a blogtól. Abban biztos voltam, hogy az óvónői teadélutánokon élményszerűen be tudom mutatni a játékokat, hisz ilyet már csináltam, de hogy miként fogom érthetően leírni? No, ez nem kevés fejtörést és némi szorongást okozott. Ám megkaptam a kezdő segítséget a Teadélutánokon, és most meg is köszönöm minden ott jelenlévőnek az aktivitást, a lelkesedést, a továbbgondolkodást és a biztató tekinteteket!
Mivel az volt a célom, hogy a játékokkal segítsem a gyermekekkel foglalkozók munkáját új ötleteket adva, a régi tudást felfrissítve, bővítve, nagy örömet szereztek a hozzászólások.
Nagyon jó volt arról olvasni, hogy ki hogyan formálta csoportjára és saját képére a játékokat, hogy milyen sok fejlesztési lehetőséget találtak a játékokban s hogy a gyerekek miként változnak ennek hatására. Örültem, hogy más korosztályokban is játszották és ott is működött, hisz ezek a játékok kortalanok, minden életkorban, sokféle csoportban kipróbálták már és alkalmazzák is őket. Külön örömmel töltött el, hogy otthon a családban is használhatók, s hogy gyermekzsúrok programja is lehet.

Engedjék meg, hogy néhány hozzászólásra külön is reagáljak:

Egy kedves Apukának üzenem, hogy  a kisgyermeknek a legszebb hang az édesanyja és az édesapja hangja. Énekeljen neki bátran! Nem a dallam zenei tisztasága, hanem a szeretetteljes beszéd dallama az, amire a gyermekének szüksége van.

A 3 és fél éves kisfiú valószínűleg azért nem kéri már a régi kedvelt mondókákat, dalokat, mert telítődött velük, életének ez a szakasza lezárult. Új, más élményekre, ismeretekre vágyik, de lelkében ott maradtak a régi dalok erős fundamentumot alkotva, hisz néptáncolni szeretne!

Kedves Hella! Nagyon köszönöm a Csukás István verset. Nem ismertem és nagyon tetszik, már be is tettem a gyűjteményembe.

Végezetül kívánok sok-sok meghitt, vidám, boldog együttlétet minden ovis Csoportnak és Családnak! Szeretettel: Gelencsérné Tamási Márta

2012-03-05T09:15:31+00:00