Jázmin lányomnak félelmetes memóriája van: pontosan emlékszik mindenre, mit, kitől és mikor kapott.
Vagy, hogy ha főzök valamit – mondjuk, amit már régen nem főztem -, akkor simán megmondja, hogy mikor ettünk ilyet utoljára, vagy például hogy ki volt nálunk akkor vendégségben.
(Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy ha leülök a lányaimmal memória játékozni, mindig én maradok az utolsó… 😉 )
Az ilyen emlékek az én fejemből gyorsan törlődnek…
Egyik nap beszélgettünk a férjemmel, és megkérdezte, emlékszem-e mit kaptam tőle öt éve karácsonyra. Mondtam, hogy fogalmam sincs.
– De arra emlékszel ugye – folytattuk a beszélgetést – hogy milyen volt három éve Prágában?
Hát igen, arra pontosan emlékszem. Meg arra a születésnapomra is, amikor Phil Collins koncertjegyet kaptam a barátaimtól ajándékba.
Ennek jegyében ötletelek az idén karácsonyra is. Élményeket fogok ajándékozni – hátha nem én vagyok az egyetlen feledékeny ember.
Mert ezek szerint az élmény az, ami nekem örök emlék marad.