Bogdán Viki kétgyerekes családanya, feleség, alkotóművész. Zabolátlan vörös tincsei leginkább az otthona, a műterem, a lányok óvodája és Budapest különféle pezsgő helyszínein bukkannak fel. Szereti a természetet, a családját, a lányokkal sütni, a férjével utazni, táncolni, a bohém ruhadarabokat, a mézes teát, no és alkotni.

Viki készítette számunkra a legújabb Gondolkodj Egészségesen! Kiadvány szeretnivaló illusztrációit, melyet 55 ezer család vehetett a kezébe novemberben.

Mesélj kicsit magadról, arról hogyan találtál rá az alkotásra.
Papám volt az első példakép. Apukám grafikusnak készült fiatal korában. Megtaláltam régi rajzait, füzeteit, amit tele rajzolt mesefigurákkal, karikatúrákkal. Aztán a nagymamámnál megtaláltam három olajfestményét is. Közben több rajzversenyt nyertem az iskolában, alsó tagozatban, és a mamám meg az egész család nagyon támogatott, elvittek több tanárhoz is, művészeti iskolákba jártam rajzolni, festeni tanulni végig az általános iskola alatt, aztán már a Képző és Iparművészeti Szakközépiskola alatt is. Volt, hogy papámmal is rajzoltunk. Aztán nagyon erős lett bennem a vágy az alkotásra. Eleinte minden érdekelt, nem tudtam dönteni, merre szűkítsem le az irányt, párhuzamosan a képzőművészettel táncolni kezdtem, balett, jazz balett…Most már látom, hogy jó volt ez így, hogy mindenbe belekóstoltam: grafika, textil, fotó, animáció…..most összeállni látszanak.

Ezek szerint több lábon állsz.
Leginkább az illusztrálás foglalkoztat, a játéktervezés – és készítés és az animáció (bár ezt most nem tudom megélni). De készítek faldekorációkat, falfestményeket gyerekek szobájába, boltokba, játszóházakba is. És különféle alkalmazott grafikai munkákat, mint logótervezés, banner, arculat, ilyesmik.

Nagyon menő most a különféle technikákat keverni, kilépni a tradicionális keretekből, ez téged sem került el, ahogy mondod is. Mit élvezel ebben?
Nálam ez hosszú évek alatt ért össze. Meséltem, hogy sok minden érdekelt, és nagyon sok mindent is kipróbáltam: díszletet, jelmezeket készítettem, közben az egyetemen animációt tanultam és a grafikai feladatokat készítettem, a szakközépiskolából meg hoztam a textiles múltat. Valahogy szerettem mindegyiket, és néha engedem, hogy együtt éljenek. Azt gondolom, hogy bármihez nyúlok, ecset, festék, textil, számítógép, ezek valójában eszközök csupán, melyek egy tudatos képet, világot kell, hogy megjelenítsenek. Valami olyasmit próbálok mondani, hogy a kép a lényeg, legyen az akár álló, akár mozgó, hogy az működjön: legyen szerkezete, felépítése, kompozíciója, legyen mögötte tudatosság, és persze az a plusz, ami még kell, de a megvalósítás eszközei valahol ezt kell, hogy segítsék.


Az alkotás önmegvalósítás?
Az alkotás egy belülről jövő erő, aminek teret kell engedni, különben feszült leszek, szomorú, és érzem, hogy valami nincs meg. Én ezt az egész alkotást ajándéknak tekintem, amit kaptam. Ezért próbálom úgy használni, megélni, élni vele, hogy másoknak is tudjon adni. Csak valahol ezután jön az én személyem, ami persze benne van a munkáimban, és kikerülhetetlen, és ez nem baj, csak jó néha megállni, és elgondolkodni, miért is kaptam ezt.


Fiatal, kétgyerekes anyuka vagy. Hogyan tudsz mindent félredobni, ha éppen elkap az alkotó vágy?
Sokkal fegyelmezettebb lettem, amióta a gyerekeim megszülettek. Korábban hajlamos voltam kiengedni az időt a kezeim közül, sétáltam, sokat beszélgettem barátaimmal, ami nem baj, kellett az is. Most viszont mivel nagyon kevés időm van a konkrét alkotásra, mindig összegyűlik bennem, már érzem, mikor kilépek a kapun otthonról, és megyek a műterembe, hogy ma valamit szeretnék már nagyon kiadni. És előtte megérik bennem. Azt szeretem, amikor érzem, hogy ez valóban munka volt, hogy időtől függetlenül, valami határt átléptem, és reményeim szerint valami új is felsejlik még, na az nagyon jó érzés!

[nggallery id=59]

Vezeted a lányaid kezét? Tanítod nekik a benned rejlő képességeket?
Tudatosan nem. Nehéz ezt megfogalmazni. Inkább együtt rajzolunk sokat, a nagyobbik lányom így is átmenti magába a dolgokat, könnyen kap inspirációt. Múltkor kérte, hogy csináljunk neki is mesekönyvet, amit együtt rajzoltunk meg és fűzünk össze. A  hétvégén pedig az új kanapénk dobozának estünk neki, míg apa szerelte össze, addig mi elővettük a zsírkrétákat és egy tökéletes báb paravánt tudtunk készíteni a dobozból. Este elő is adtunk barátoknak egy mesét. Ezek persze ritka dolgok, nálunk sincs minden nap „alkotókör”, csak inkább spontán engedjük, hogy bekússzanak. Nagyon erőltetni nem szeretném, mert bizonytalan vagyok abban, mi az a határ, ahol még büszkeség van, és jó együttdolgozás, és hol van egy váltás, ami leblokkolja őket, mondván: „te úgyis szebbet csinálsz”. Ezt mindig elkerülöm, sose tanítom a lányaimat tudatosan rajzolni, hogy így kell kutyát, így meg cicát….inkább sokat alkotunk együtt, szabadon, valahogy így próbálom megélni velük ezt. És óriási izgalom, ha feljöhetnek a műterembe persze, azt imádják. Néha veszek nagy feszített vásznat és a „mama festékeivel” és ecseteivel lehet alkotni, az nagyon jó, még apa is beszáll. De ezek nem mindennapi dolgok.

Mi a helyzet azzal, ha kötelességből kell valamit létrehoznod? Ha határidőre és megrendelésre kell alkotni…
Jó esetben jó arányban kapok utasításokat és szabad teret. Valójában minden megrendelőnek vannak bizonyos szintű elképzelései. Igyekszem felmérni ezt, megtalálni a célcsoportot, és az irányt. Ez nem minden esetben az én világom, de ilyenkor is a maximumot kell nyújtani, és a legfontosabb, hogy a megrendelő is elégedett, boldog legyen, tetsszen neki, amit kap. Van, hogy a megrendelőnek átértékelődik a véleménye, és örül az új koncepciónak, ha eléggé nyitott. Van emögött egy vizuális felelősségvállalás is, mert ez kikerül a világba, és jó lenne, ha nálunk is egyre fontosabb szerepe lenne a vizuális kultúrának.

Milyen munkáidat ismerhetik az olvasók és mi minden van készülőben? Úgy tudom hamarosan megjelenik az első általad illusztrált gyerekkönyv…
Nagyon sok kisebb munka van, amit eddig készítettem, kisebb szóróanyagok, bannerek, animációkat a Duna tv Cimbora műsorának, vagy az mtv 1-nek. Ősszel jelent meg a Scolar kiadó gondozásában a Hercegnők című mesekönyv, ebbe alkalmazott grafikákat készítettem, falfestményeket, játékboltnak, játszóháznak. Idén tavasszal fog megjelenni az első általam illusztrált gyerekverses könyv, Böröndapu címmel, Ijjas Tamás verseivel, és Enner Patrícia szerkesztésével, a Betűtészta kiadónál. Jelenleg ezen a könyvön dolgozok.

www.bogbog.hu

Kíváncsian várjuk, Viki! Köszönöm a beszélgetést!
Seress Virág

[nggallery id=60]