Az ünnepek az idő természetes tagolását jelentik a gyermekek számára. Az ünnepek körforgásán keresztül könnyebben tehetjük kézzelfoghatóvá az idő múlását csemetéink számára.

A Télapó és a Karácsony közeledtével érdemes visszanéznünk gyermekeinkkel a korábbi évek azonos időszakában készített családi fényképeket és látni, hogy hogyan nőnek, cseperednek ők maguk évről-évre.

Másrészt, az ünnepeken keresztül segíthetünk gyermekeinknek megérteni, hogyan követik egymást az évszakok, a hónapok.

Az ünnepek mindig valami „varázslatosat”, valami hétköznapokon kívül eső történést jelölnek a gyermekek és természetesen a felnőttek számára egyaránt. A készülődéssel, az ünnepek „fogadásával” ezt a mindennapokon kívül eső, varázslatos időszakot hosszabbítjuk meg gyermekeink számára. Ők maguk is hozzájárulhatnak az ünnep szépségéhez saját kis műalkotásaikkal, amik a készülődés közös emlékét is hosszú időn át visszaidézik bennük.

Jó, ha óvodás gyermekeink maguk is készítenek ajándékot szeretteik számára. Időt szánnak a másikra, végiggondolják, hogy minek örülnének szeretteik. Talán saját ajándékaikat is jobban értékelik, ha maguk is megtapasztalják, milyen sok gondolat és szeretet van egy-egy ajándék mögött.

Az, hogy meddig hagyjuk meg gyermekeink hitét az ünnepek mesésebb elemeiben, így például a Télapó létében, örökzöld kérdés. A gyermekek többsége szeret hinni a „csodákban”, nem érdemes túl korán megfosztanunk őket ettől. A „mesebeli lényeket” igazán létezővé a hozzájuk tartozó tárgyi emlékek teszik. A sapkáját a lakásban felejtő Télapó még a kételkedő gyermekek számára is ismét létezővé válik. Van, mert kézzelfogható nyomot hagyott. Ráadásul a gyermekek gyakran kettős tudattal vannak a Télapó létét illetően: talán már nem is hisznek benne igazán, mégis „belemennek” ebbe a kultúránkba ágyazott örömteli játékba – ahogyan mi felnőttek is tesszük. Mert jó.

Szerző: Dr Futó Judit, klinikai szakpszichológus

Avec intézet