Gyöngyös város óvodai Fecske úti tagóvoda – Delfin csoport

A három barát és az álomkapu
Hideg téli este volt, a hó óriási pelyhekben hullott, miközben a jeges szél elképesztő erővel tombolt.
Vadóc, Lili és Tappancs épp otthon társasjátékozott, amikor egyszer csak meghallották a Mikulás kétségbeesett segélykiáltását. A zord időjárásban a szánt húzó rénszarvasok teljesen beleragadtak a hóba, a jármű egy tapodtat se mozdult, se előre, se hátra. A három szuperhős elhatározta, hogy késlekedés nélkül elindulnak, hogy a Mikulást és
segítőit kisegítsék a bajból…
Felálltak a jó meleg kandalló mellől, és gyorsan kabátot, sapkát, sálat vettek. Annyira siettek, hogy a csizmát majdnem elfelejtették. Amikor elkészültek, útnak is indultak. Már egyre közelebbről hallották a segélykiáltásokat.
_ Segítség, segítség! Bajban vagyok! Hall engem valaki?
– Hahó, megytink már’ mindj árt ofi vagyunk!
A kis domb mögött, ahol szánkózni voltak, meglátták a bajba jutott Mikulást. A rénszarvasok
kétségbeesetten próbáIták a szánt kimo zdítani a nagy hóból, de nem sikerült, egyle mélyebbre
sullyJdt. A három jő barátis igyekezett kiemelni a szánt a hóból, de az meg sem mozdult.
_ Várjatok! Inkább toljuk meg jó erősen!_ mondta Lili. Tolni kezdték;- hó-rukk, hó-rukk!-
kiáltották egyszene.
A Mikulás a rénszarvasokat probálta nógatni:
– Gyerünk’ RudolÍl Gyerünk, Üstökös, Táncos, Táltos, Pompás! Huzzátok|.
De a szán csak nem mozdult. A hó pedig egyre csak esett’ esett’ mind sűrűbben. ]vlár a kis
dombot is betemette.
-Ez így nem fog sikerülni!- sóhajtott Tappancs- Most mitévők legyünk?
– Hívjunk Segítséget!- mondta Vadóc- De ugyan ki segíthetne nekünk ilyen időben?
Mikulásnak hirtelen eszébe jutott’ ta\án a Jó Tündér tudna segíteni rajtuk. Csakhogy ő az
álomkapun túl lakik. A három jőbarát aggodalmasan kérdezte:
– Mene induljunk? Hol keressük a Tündért és a kaput?
– Csak kövessétek a Sarki Fényt, és megtaláljátok a segítséget! Induljatok, barátaim! Sok
szerencsét!
A harom bátor hős egész éjjel ment_ mendegélt a sűrű, sötét erdőben’ Kezük- lábuk
fázott. A vén öreg fák recsegtek- ropogtak a szélben, a hó pedig még mindig hullott. Vadóc,
Lili és Tappancs csak mentek, mert tudták, Mikulás és a szarvasok reménykedve várják őket.
Hajnalban végre meglátták a szivárvány fényben úszó álomkaput. Gyönyörű és álomszerű
ragyogás közepette léptek be az ismeretlenbe’ amit álomvilágnak hívtak. A túloldalon már
várta őket a Jó Tündér.
– Tudom, hogy mi járatban vag1’tok!- szólt a három vándorhoz.- De althoz, hogy
kiszabadíthassátok a szánt, előbb nekem van szükségem a ti segítségetekre. Az idei tél
különösen hideg, és az álommanók nagyon fáznak. Segítenétek sapkát varrni, sálat kötni
nekik? Ha nincs meleg ruhájuk, nem tudnak álmot szórni a kisgyermekek szemére.
A mi kis barátaink rogtön munkához láttak. Dolgoztak a SZoÍgoS kis kezek’ Pendült az ol|ő,
íorgott a tű, tekeredett a cérna, s hamarosan elkészültek a szebbnél- szebb meleg ruhák. A
manók és a Tündér nagyon hálásak voltak.
– Most rajtunk a Sor’ manókáim! oltözzetek fel jó melegen, és siessetek a Mikulás
seg-í tségére. A manók egy Szempillantás alatt ott termettek hó fogságában rekedt szánnáI. Nem telt
bele*sok idő, s u rránkiszábadult. A Mikulás nem gyozöttnatatoa”i a gyors segítségért. Így
az ajándékok már időben eljuthatnak a gyermekekhez.
Vadóc, Lili és Tappancs elbúcsúzott a manóktól’ és elindultak hazafelé. A fonó
kandallónál ülve ittak egy jó meleg teát, s nagyon boldogok voltak, hogy segíthettek a
Mikulásnak.