Mikor pár éve elkezdtem kissé környezettudatosan élni, mindenre találtam megoldást, kivéve egyet: mi legyen a sorsa a használt sütőolajnak?!
Ha álmatlan éjszakáim nem is voltak emiatt, azért minden alkalommal szemlesütve zuttyintottam a wc-be a bögrényi égett-morzsás olajat és éreztem, hogy minden deci wc-n lehúzott olajjal egy lépéssel messzebb kerülök attól, hogy a helyi környezetbarátok klubja tagjai közé felvegyen. Pláne, hogy most olvastam, hogy a lehető legrosszabb megoldást választottam és még az is jobb lett volna, ha üvegbe zárva kidobom a szemétbe. Igaz, nem ezért nem sütők vasárnaponként rántott húst, hanem azért mert lusta vagyok a klopfolás-panírozás-sütés műveletsorhoz, de így legalább csak évente 4-5 deci olaj-szennyezésért vagyok felelős.
Óvatos „zöld-duhaj” vagyok ám, mert a környezetvédő oldalakat sem bújom, biztos lenne még hova fejlődnöm, de most véletlenül belefutottam valamibe, ami olaj-ügyben felcsigázott.

Méghozzá a MOL „Kisütöttük: Ide vele!” programja.

A MOL-kutakon ugyanis mostantól van lehetőség a használt sütőolajat leadni. 100 kúton helyeztek ki gyűjtőtartályokat, ráadásul az első befőttesüvegben leadott olaj-adagunkért cserébe a kúton pofás kis újrahasznosított műanyagból készült, csöpögésmentes olajgyűjtő tartályt kapunk, amelyben büszkén tárolhatjuk, majd újra leadhatjuk a további olajat. A begyűjtött olajból egyébként bioüzemanyag készül. Nem értek hozzá, de felmerült bennem, hogy ha az általam leadott olaj nem bio, akkor a belőle készült bármi hogyan válik azzá, de ezen a ponton már tényleg homokba dugom a fejem.

Igazán frappáns és felhasználóbarát megoldásnak találom a MOL programját, azt meg elkeserítőnek, hogy a három háziasszony közül, akiknek ugatóláncban továbbadtam a szenzációs hírt, az egyik azt mondta, hogy nem érti, hogyan várható el a lakosságtól, hogy egy lépést is tegyen azért, hogy a használt olaj környezetbarát helyen végezze (a szelektív hulladékgyűjtésről is ez volt a véleménye), és legalábbis fizetniük kellene a leadott olajért. Döbbentem hallgattam és még csak közbe sem szóltam, annyira magam alatt voltam. Nem tudom az embereknek mikor fog leesni a húsz fillér: nem az az amerikai szenátorok, nem az életünkön átvonuló kormányok, de még csak nem is a szomszéd Marika néni, hanem mi magunk felelünk a jövőnkért.

Ez ilyen egyszerű. Ahogy egyszerű jártunkban-keltünkben betérni egy MOL-kúthoz is. Tegyük meg.