Hétfőn a kezdődik az óvoda, kiscsoportosok és szülők százai készülnek izgatottan az évkezdésre. Ovis zsákot varrnak (vagy varratnak), ceruza- és ecsetkészletet vesznek, jelet rajzolnak a ruhákba, beszélgetnek a várható eseményekről. Gyerekenként és családonként változó, ki hogy éli meg a változást, azzal viszont semmiképp sem fogunk mellé, ha a beszélgetéseket kísérendő néhány mesekönyvet hívunk segítségül . Ehhez kívánunk most ötleteket nyújtani.

 

Janikovszky Éva és Réber László örök és megunhatatlan párosa talán a legigényesebb választás ovkezdés-témakörben. Igaz, előny, ha olyan gyereknek kínáljuk, aki már edzett kis olvasó, végig tudja ülni és figyelni a hosszabb fejezeteket, melyek mindegyike egy-egy óvodai epizódot mutat be az első nap nehézségeitől kezdve, a rugdosódó rossz gyerekkel való konfliktuson át az óvodai kirándulásig. A jól megszokott stílusban és humorral, a gyermeki őszinteség és ártatlanság szemszögéből ismerkedhetünk együtt az óvodai élet nehézségeivel és szépségeivel. Életszerű, mégis könnyű.

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok (2012) Móra Könyvkiadó

 

Ezúttal kissé áttételesen és eltávolítva fogadhatjuk be a szeparáció-közösségbe kerülés konfliktusát: egy kiskutya kényszerül kutyaoviba, mikor gazdája munkát kap. A szorongások, problémák azonosak a gyerekekével: Kifli fél az ismeretlentől és az addig biztonságot jelentő gazdája nélküli óráktól, ám a kezdetben vérengző fenevadnak tűnő Dáriuszról és Bendőről is kiderül, hogy zord külsejük jóravaló, barátságos kutyalelket rejt, megnyugodhatunk, hogy itt is éppoly biztonságban telnek a mindennapok, mint az otthon meleg ölében.  A történet kiválóan alkalmas az ovikezdés nehézségeivel küzdő gyerek megnyugtatására, sőt, hiszen így kevésbé direkt vagy didaktikus a történet, sokkal finomabban, észrevétlenebbül tud hatni.
Kajsa Gordan – Mia Maria Güettler (2011) Manó Könyvek Kiadó

A Bori-sorozat kevésbé művészi vagy áttételes, sokkal inkább manifeszt és „szájbarágós”, mind a történetek, mind a rajzok tekintetében. Aki nem várt fordulatokra, meglepő megoldásokra, egyéni látásmódra vágyik, az a Bori-könyvekkel rossz lóra tesz, aki azonban az egyszerű, kiszámítható és következetes cselekménykibontást részesíti előnyben, vagy csak kiegészítésnek, plusz egy könyvnek szánja, az nem fogja megbánni, ha beszerzi. Kissé steril, ám teljesen használható kísérője az ovikezdés körüli érzelmi változásoknak.

Liane Schneider – Eva Wenzel-Bürger: Bori óvodába megy (2012) Manó Könyvek Kiadó

Ahogy az alcím is mutatja, képes szótárról van szó, a cselekmény itt minimális, inkább a tárgyi környezet áll a fókuszban, és inkább kalkulál a szülő közreműködésével. Végig lehet tekinteni egy átlagos óvodai napon, a leggyakoribb díszleteken és eszközökön, meg lehet beszélni, mi mi minden történhet, mire lehet számítani az oviban, milyen eszközökkel, bútorokkal találkozhat majd gyermekünk. Egyszerű, talán életkorban kicsit kései is már az ovikezdés pillanatában, de egynek jó.

Ute Haderlein: Az óvodában (2007) Fröchlich és társai Kft.

 

Finy Petra éppenhogy merész és szokatlan, mondhatni merőben alternatív koncepcióban és stílusban értelmezi az „ovi-ügyet”. Abszolút, sőt, talán túlontúl gyermeki szempontból láttatja velünk a külső és belső eseményeket, a lebutított és sematikus rajzokkal teljes összhangban a szöveg is gyermeki, már-már infantilis. Néha az az érzésem, hogy a poénok és a koncepció sokkal inkább a felnőttnek szól, semmint az ovikezdő kicsiknek, de tény, hogy jó ötlet, hogy a főhős Emma egyes szám első személyben, mintegy kiszóljon az olvasónak, és elmesélje a saját bőrén megtapasztaltakat, megerősítésül és tanulságul a jövő nemzedékének. Tény, hogy az alapvető félelmek, szorongások, konfliktusok szerepelnek benne, a poénok és látásmód meglehetősen egyediek, ki-ki döntse el ízlése szerint, mennyire szívesen forgatja.
Finy Petra: Az ovi-ügy (2009) Pozsonyi Pagony Kft
Lapozzon bele!

 

A fenti könyvek bármelyike jó döntés, de itt nem felsorolt, további kiadványok is tökéletesen megfelelőek lehetnek, érdemes igényszint és cél szerint választani. A legfontosabb azonban természetesen az, hogy – akár a könyvek apropóján, akár azoktól függetlenül – beszélgessünk gyerekünkkel. Legyünk velük őszinték, válaszoljunk a kérdéseikre, segítsük őket a nehézségeikben, bízzunk bennük és az óvodában, az óvodapedagógusokban.