Grecsó Zoltán
Blum hét: A fény születése
Mese: Hogyan születtek meg a csillagok?
Kreatív gyermektánc: Légzés, végtagok és gravitáció – lendített, vezetett, tartott mozdulatok variálása
Szerepjátékunkat a szülő vagy nagyszülő, esetleg idősebb testvér mint játékvezető folyamatos narrálása, feladatkiosztása vezeti. A játék az ő fantáziájuknak köszönhetően sokféleképpen alakulhat.
Az itt leírtak csak inspirációul szolgálhatnak azzal kapcsolatosan, hogy milyen helyszínek és feladatok színesíthetik majd a történetszálat, de a mesélő a saját szájíze szerint formálja a játékban felmerülő helyzeteket és kihívásokat. Ugyanakkor fontos a játék helyes megtervezése, levezetése, különben nem érjükel pedagógiai célunkat. Elengedhetetlen a célmeghatározás, a szabályok tisztázása, az egyéni megoldásoknak is teret engedő, de a kereteket betartató irányítás. Az időkeretek óvatos kezelése külön figyelmet igényel a játékot vezetőtől: nem szabad túl gyorsan félbehagyni egy-egy feladatot, de az unalomig nyújtani sem.
Ne korlátozzuk a résztvevőket, hogy miként kell a feladatokat megoldani, eljátszani, hiszen a
játék legfontosabb célkitűzése a megoldások sokszínűségének megszületése, majd vizsgálata.
Mindenki, aki játszik, a kis Kotciminyakot alakítja, aki most úton van a zsákkal.
Mivel ez a történet nagyon régi, amikor még cipő, de bizony még zokni sem volt, mindenkinek mezítláb kellett nekivágnia a kalandokkal teli útnak.
A játék leírása:
Amikor a Nap legmagasabbra hágott az égen, Kotciminyako leült egy patak mentén, de nem figyelt eléggé – és zsupsz: belecsúszott a vízbe. Először nagyon megijedt, hiszen olyan kisgyermek volt még, hogy a szüleinek nem volt alkalma megtanítani őt úszni. Először nagyon megijedt, de legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy tud a víz alatt is lélegezni.
Először nagyon lassan lélegzett. Öt számolás alatt be, és öt számolás alatt ki.
(Lélegezzünk együtt gyermekeinkkel és közben a kezünkkel számoljunk!)
Ettől kicsit megnyugodott, örült a szerencséjének, de aztán arra gondolt, hogy vajon miként fog kijutni a patakból. Legelőször a halak jutottak eszébe. Anyácska mesélte neki egyszer lefekvés előtt, hogy ezeknek az állatoknak úszóhólyagjuk van. Így hát szerencsét próbált. Amikor kitárta karjait, mint egy madár a szárnyait, akkor nagy levegőt vett, amikor pedig behúzta, akkor a levegőt kifújta.
(Ilyenkor kérjük a gyermeket, hogy úgy búvárkodjon a szobában szabadon, mintha a szoba lenne a folyó. Minden belégzésnél nőjön óriásira és minden kilégzésnél legyen icipici, pontosan úgy, mint a lufi, amit a születésnapján fújt fel. FONTOS: Négyéves kortól már nem mutatjuk meg, hogyan kell ezt megcsinálni, csak a feladatot mondjuk el.)
Igen ám, de akkor váratlan dolog történt, és egy oktondi kishal incselkedésből kicsavarta a kezéből a zsákot és az iszap mélyére húzta.
Kotciminyako nem szerette volna a zsák nélkül folytatni útját és azonnal a nyomába eredt.
Nagyon lassan és nehezen mozgott az iszapban. Úgy érezte, mintha mázsás súly nehezedett volna minden porcikájára, de csak ment, ment előre.
(Ilyenkor kérjük a gyermeket, úgy sétáljon nagyon lassan a szobában szabadon, mintha tetőtől-talpig sárban lenne és abban bizony nagyon nehéz mozogni. FONTOS: Négy éves kortól nem mutatjuk meg, hogyan kell megcsinálni, csak a feladatot mondjuk el.)
Mikor végre aztán megtalálta a zsákot, megragadta, és kirúgta magát az iszapból. Így újra a gyors sodrású patakban mozgott tovább. „Ez már nem olyan nehéz, mint az iszap, de nehezebb, mint szárazföldön mozogni” – gondolta magában Kotciminyako.
(Ilyenkor kérjük a gyermeket, hogy úgy sétáljon nagyon lassan a szobában szabadon, mintha tetőtől-talpig vízben lenne, és bár ebben már nem olyan nehéz mozogni, mint az iszapban, de nem is olyan könnyű. FONTOS: Négyéves kortól nem mutatjuk meg, hogyan kell megcsinálni, csak a feladatot mondjuk el.)
Így haladva aztán végre sikerült kijutnia a partra, ahol újra könnyedén tudott mozogni. Nagyon boldognak érezte magát, hisz nem esett bántódása a vízben! Az örömtől szinte könnyű nyári szellővé vált. Úgy röpködött körbe-körbe, mint egy pihetoll nyáron, vagy mint a levelek ősszel, és könnyedén táncolta körbe a partot. Még ma is ott ugrándozna, ha meg nem éhezett volna, de olyan iszonytató rémesen, hogy azonnal lehuppant a földre és nekilátott málnát eszegetni a bokrokról.