Bár a jelenleg érvényben lévő irányelvek a kizárólagos szoptatást javasolják hat hónapos korig, a BMJ című lap tegnap megjelent cikke szerint akár veszélyekkel is járhat, ha a csecsemőt már korábban nem kezdjük el hozzászoktatni más ízekhez és tápanyagokhoz is.
A szakemberek mindezidáig nem győzték hangsúlyozni, hogy a csecsemő legalább hat hónapos koráig – de inkább még tovább – csak anyatejet kapjon. Ezt az álláspontot támasztják alá azok a kutatások, melyek szerint a kizárólagos szoptatás többek között a fertőzésekkel és a cukorbetegséggel szemben is védelmet nyújt a baba számára. Úgy tűnik azonban, hogy az újabb kutatások fényében kérdőjelek merülhetnek fel ezzel kapcsolatban.
Legalábbis akkor, ha helytálló mindaz, ami tegnap került nyilvánosságra dr. Mary Fewtrell tollából a British Medical Journal (BMJ) című szaklap internetes oldalán. Dr. Fewtrell azzal indít, hogy az első hat hónapban a szoptatás kizárólagosságát látszanak megkérdőjelezni azok a szakemberek, akik szerint előnyös, ha a csecsemő már négy hónapos kortól elkezd ismerkedni másfajta táplálékokkal – de nem a tápszerrel! – az anyatejen kívül. A szerző szerint az Egészségügyi Világszervezet (WHO) idevágó ajánlása jórészt 2001 előtt végzett kutatások eredményein nyugszik, ennél fogva lehetnek benne pontok, melyek ma már túlhaladottak.
Tegyünk különbséget az országok között!
Dr. Fewtrell szerint a WHO ajánlásait továbbra is teljesen mértékadónak kell tekinteni a fejlődő országokban, ahol a higiénés körülmények miatt nehézségekbe ütközhet a tiszta és biztonságos ivóvíz és élelem előteremtése. Az iparilag fejlett országokban azonban már nem feltétlenül kétségbevonhatatlan a kizárólagos szoptatás előnye – írja dr. Fewtrell. A szakember szerint meg kellene vizsgálni, hogy a WHO iránymutatásának alapját képező vizsgálatokban nem játszottak-e közre más tényezők, melyek befolyásolhatták a szoptatás, illetve az elhízás, cukorbetegség vagy testi fejlődés között kimutatott összefüggéseket.
Vashiány, cöliákia és társai…
A BMJ cikke ugyanis arra hívja fel a figyelmet, hogy a hat hónapos korig tartó kizárólagos szoptatás mellett például vashiány léphet fel a babánál, ami aztán károsan befolyásolhatja a gyermek értelmi, koordinációs és szociális fejlődését. A szerző további problémának látja, hogy erre többnyire nem is derül fény idejében, hiszen nemigen van olyan pontja a világnak, ahol a csecsemőket rutinszerűen szűrnék vashiány irányában.
Mary Fewtrell tart attól is, hogy amennyiben a baba nem találkozik már viszonylag korán másfajta ízekkel is, mint az anyatej (például a zöld levélzöldségek kesernyés aromájával), úgy később könnyen elutasíthatja az ilyen ételeket, ami táplálkozási hiányállapotok kialakulásával fenyeget.
Kizárólagos szoptatás mellett problémát jelenthetnek az allergiás megbetegedések: mostanában több vizsgálat is zárult azzal a következtetéssel, hogy a későn elválasztott babák körében gyakoribb az allergia. Ezzel kapcsolatban a BMJ cikke egy svédországi kutatást idéz, mely szerint nagyobb eséllyel kell számítani lisztérzékenység (cöliákia) jelentkezésére akkor, ha a csecsemő csak később találkozik a lisztben lévő gluténnal. A svéd szakemberek szerint a 3 és 6 hónapos kor közötti időszak a leginkább megfelelő a búzaliszttel készült ételek óvatos bevezetésére.
Kell-e módosítani az irányelveket?
A fentiek fényében a legkritikusabb kérdés, hogy módosítani kell-e szoptatással kapcsolatban jelenleg érvényben lévő irányelveket. Bár kétségtelen, hogy minden új kutatási eredményt mérlegre kell tenni a döntés előtt, semmiképpen sem szabad elhamarkodott döntést hozni. Dr. Fewtrell szerint az irányelvek hirtelen gyökeres módosítása ugyanolyan hiba lenne, mint azok véleménye, akik szerint semmilyen határpontokat nem kell kijelölni az elválasztással kapcsolatban, hanem pusztán a baba kívánságaira hagyatkozni.
Annyi azonban bizonyosnak látszik, hogy az újabb adatok fényében nem sok értelme van a kőbe vésett határidőknek – ehelyett sokkal inkább a csecsemő testi fejlettségének, aktivitási szintjének, növekedési ütemének, illetve az elfogyasztott anyatej mennyiségének kellene megszabnia, mikor kerülnek be a baba étrendjébe más ételek is szoptatás mellé. Mary Fewtrell az európai élelmiszerbiztonsági hatóság dokumentumainak áttekintése alapján úgy látja, hogy az Európai Unió országaiban a hozzátáplálás már 4 és 6 hónapos kor között biztonsággal megkezdhető – annál is inkább, mert nem egy olyan esettel találkozik, amikor a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás mindenáron való erőltetése miatt a csecsemő szervezete már nem jut elegendő tápanyaghoz az optimális növekedéshez és fejlődéshez.
A korai hozzátáplálás visszalépés lenne
Nem osztja ebbéli álláspontját ugyanakkor a brit bábaszövetség (Royal College of Midwives) illetékese, Janet Fyle. Fyle a The Telegraph című brit lapban annak a véleményének ad hangot, hogy a hozzátáplálás előbbre hozása visszalépést jelentene az eddigi gyakorlathoz képest, és semmi mást nem szolgálna, mint a bébiételgyártó cégek profitjának növelését. Figyelmeztet arra, hogy bár az újabb álláspont szerint különbséget kell tenni a fejlődő és fejlett országokban cseperedő babák között, a fejlett országokban is áldozatokat követel a szilárd ételek túlságosan korai bevezetése: amikor például az okozza a baba halálát, hogy a nyelési mechanizmusok fejletlensége miatt még nem tud megbirkózni az anyatejnél „bonyolultabb” táplálékokkal.
Janet Fyle szerint az egészséges táplálkozásra nevelés szempontjából is alapjaiban elhibázott lépés lenne az elválasztás siettetése, hiszen a jelenlegi helyzetet ismerve nagyon valószínű, hogy ezáltal nem az egészséges ételekkel ismerkedne meg hamarább a csecsemő, hanem az egészségtelen, silány, tápanyagban szegény, de kalóriában gazdag élelmiszerekkel.