„Anya, de mért’ vagy ilyen?” – kérdezett vissza Jázmin, amikor először érdeklődtem egy játékbolt kirakata előtt álldogálva, hogy hozott-e magával zsebpénzt.
Sokáig nem voltam annak a híve, hogy egy gyereknek saját pénze legyen. 
Mígnem beköszöntött az az időszak, hogy a gyerekeim, mindent meg akartak vetetni velem. Ha elmentünk például a strandra, egyfolytában csábította őket a fagyi, a lángos, a kukorica, meg az olyan szörnyűségek, mint a vattacukor.
Amióta van saját pénzük, megváltoztak a szokásaik is :-), például napi egy fagyival is megelégszenek.
Bár Jázmin az első „komolyabb” zsebpénzéből ajándékot vett az összes barátjának az oviban, kezdik megtanulni, hogyan kell bánni a pénzzel. (Az egyik ismerősünk még „apa-kamatot” is fizet a gyerekeinek a megspórolt pénzük után.) A két gyerek között ebben is látszik a különbség, de nagyon édesek és tanulnak egymástól.
Pénzt „szerezni” nálunk többféleképpen lehet, leginkább a matricákat váltjuk be 100 forintra, de ha sokat segítenek, vagy nagyon szépen viselkednek valamilyen helyzetben, azért is jár 50-100 forint.
Közben rájöttek, hogy saját maguknak is tudnak pénzt csinálni, pl. nyáron Szigligeten, lelkesen szedték a szilvát, hogy aztán árulják kis zacskóban, a helyiekhez hasonlóan a ház előtt :-).
Hát, azt nem mondom, hogy dübörgött a „szilvabiznisz”, de azt a 200 forintot, amit a szilvákért kaptak, mindennél jobban értékelték.