A kuncogik meséje – 12. fejezet

Merengella elkísérte a vándorokat a fűzfalabirintusig, majd búcsúzóul így szólt: Teljes szívemből kívánom, hogy szerencsésen hazatérjetek! Remélem, rátaláltok a hetedik varázsszerre, és a falutokba visszaköltözik a szeretet és a boldogság...

A kuncogik meséje – 11. fejezet

A sziklás hegyről lefelé baktatva vidáman beszélgettek a barátok. Annyi fáradság, vándorlás és küzdelem után végül mindegyikük álmának helyszínére eljutottak, és hat varázslatos holmival igyekeztek hazafelé...

A kuncogik meséje – 10. fejezet

Miután a barátok elbúcsúztak a törpéktől, kiléptek a szabadba. Eltartott egy ideig, amíg a barlang sötétsége után szemük hozzászokott a világossághoz. Megálltak, hogy körülnézzenek...

A kuncogik meséje – 8. fejezet

Kis hőseink a nagy kaland után ismét az erdőben éjszakáztak. Álmuk azonban nem tartott sokáig, már kora hajnalban fölkeltek, hogy útnak induljanak Huhi álmának helyszínére, a napraforgómezőre. A kisbagoly javaslatára indulás előtt felkeresték az erdő bölcs baglyát, hogy útbaigazítást kérjenek tőle...

A kuncogik meséje – 7. fejezet

A kis barátok a kalandos nap után úgy döntöttek, hogy az erdőben éjszakáznak. Igencsak elfáradtak már a sok vándorlásban, nagy szükségük volt egy kiadós alvásra. Bukfenc javaslatára sátrat készítettek a vitorlavászonból...

A kuncogik meséje – 5. fejezet

Bendő rendíthetetlen volt. Hiába kérlelték a manók, győzködték az állatok, duzzogva ücsörgött a szétszóródott kalácsmorzsákon. Nem ingatta meg semmi. Horkoláb madárkái az ablakpárkányról szemlélték a jelenetet, buzgón csicseregtek egymásnak, ki tudja, talán a kis pocok miatt méltatlankodtak...

Go to Top