Két jeles nap esik idén május első vasárnapjára, de ez talán kevés ahhoz, hogy figyelmünket elterelje arról, hogy a mai napon kitüntetett figyelemmel adózzunk az életet adó nőknek, az édesanyáknak. Bízunk benne, hogy az alábbi verssel és mandala képével mi is hozzájárulhatunk az édesanyák méltatásához.
Hiszem, hogy egy gyerek számára kevesebb egészségesebb időtöltés létezik, mint ha a természetben bóklászik, felfedez, szemlélődik. Meggyőződésem, hogy ennél komplexebb és mégis spontán "fejlesztés" nem igen akad. Ehhez persze kell a szülő részéről is a lelkesedés, de mert ez - el nem ítélhető módon - nem mindenkiben van meg: legalább hajlandóság legyen arra, hogy adott esetben kezébe vegyen egy rovart; leüljön a fűbe; ha gyermeke legszebb ruháját átmenetileg vastag sárréteg fedi, ne bosszúság, hanem nagyvonalúság éledjen fel benne és az afelett érzett megnyugvás, hogy önfeledtebb, táplálóbb és gondtalanabb tevékenységet keresve találhatna csemetéjének, mint hogy engedi őt szabadon érintkezni a természettel.
Mi leszel, ha nagy leszel? Kezdtem már vagy két éve kérdezgetni a lányokat. Először fogalmuk sem volt arról, hogy mit lehet erre válaszolni, ezért először arról kezdtünk beszélgetni, hogy mi az, hogy foglalkozás és hogy miért kell az embernek dolgoznia.
A naptári ünnepek kitüntetett, jeles napok, amelyek hittől, vallástól, neveltetéstől függetlenül jó apropót szolgáltatnak arra, hogy az egész éves mókuskerékből kiszakadva egy pillanatra megálljunk, felpillantsunk és némiképp töltődjünk, lazuljunk és mentsünk magunknak és környezetünknek némi közösen töltött szabadidőt. Lehet persze úgy is élni, hogy észrevétlen múljanak el az ünnepek, de ha az embernek gyermeke születik, talán még inkább érdemes tudatosan energiát fektetni az ünnepek előkészítésébe, megélésébe és levezetésébe.
Ha tavasz, akkor nagytakarítás, lomtalanítás, szortírozás. Legalábbis mi évente egyszer, ilyenkor teszünk nagy rendet magunk körül az otthonunkban. Szívem szerint azt csinálnám (ha lenne időm), hogy kétévente kiköltöznék és csak annyit és azt vinném vissza a lakásba, ami igazán fontos.
Azt hiszem teljesen normális, hogy ha szóba kerülnek a gyerekeim valahol, rendszerint mindenkiben felmerül a kérdés, vajon muzikálisak-e. A válaszom pedig mindig az, hogy igen, mert ez az igazság.
A már közel húszéves múltra visszatekintő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál korábban soha nem szolgált rá annyira a nemzetközi jelzőre, mint idén. Negyven országból érkeznek kiállítók, alkotók, kiadói szakemberek április 14-17. között Budapestre, s a külföldi kiállítói standok is nagyobb alapterületet foglalnak el, mint eddig bármikor.
Akár meg is fordíthatnánk a két dátumot: József Attila akkor született meg országosan elismert költőként, amikor Balatonszárszón kiállították róla a hivatalos halotti bizonyítványt. A kor- és pályatársak többsége csak a bulvárszenzációként tálalt halálhír után döbbent rá, milyen kivételes életművet alkotott ez a mindaddig csak „jó költő”-ként számon tartott, zavarba ejtően sokféle hangon megszólaló – ezért gyakran félreértett –, posztumusz fölfedezett zseni.
Talán sokan nem tudják, de Budapesten működik egy óvoda, melybe hajléktalan gyermekek járnak. A kicsik minden nap tiszta ruhát és élelmet kapnak, és fürdetik is őket. Az óvodának, a gyermekeknek nagy szüksége lenne 98-146-os méretű ruhákra és 24-35-ös cipőkre, mondta el Szabóné Förhétz Krisztina óvodavezető.
Az Ízek és Érzésekkel karöltve márciustól közösen tartjuk meg Élménykonyha alkalmainkat, melyek során a résztvevők sok-sok hasznos tanácsot, érdekes praktikát kaphatnak a legkisebbek egészséges táplálását illetően.