Középpontban: A gondoskodás

Az Országos Blum hét idén a gondoskodás témát dolgozza fel. Célunk, hogy minél több hazai óvodában velünk együtt tartsák meg a csoportok ezt a kreatív, játékos és interaktív projekt hetet.

„A gondoskodás az egyik kedvenc témám, amit az óvodás gyermekek és három leányom terelgetése során oly sokszor feldolgozhattam. Annyi szép és jó lehetőség van benne, bármihez kapcsolható, és olyan hatással van a gyermekekre, hogy ami energiát beleteszek a tervezésbe-szervezésbe, sokszorosan kapom vissza tőlük. Az egyik legkedvesebb „gyerekszáj” is ehhez a témához kapcsolódik, s azóta is előszeretettel használom az itt elhangzott szófordulatot: a családtagok szerepeiről beszélgettünk a gyerekekkel, és ötletelni kezdtek, hogy „mik lesznek, ha nagyok lesznek”. Az egyik—nem a legsimulékonyabb természetű—kisfiú erősen törte a fejét, még szokásos bekiabálásai is elmaradtak. Végül megkérdeztem tőle, ő mi lesz, ha nagy lesz? A válasz csillogó szemmel érkezett: GYEREKTERELGETŐ.” – Kocsisné Juhász Éva a budapesti Napraforgó Egyesített Óvoda Napsugár Tagóvodájának vezetője

A Blum program alapgondolata az abban való hit, hogy gyerekeink jelentik a jövőt. Ám csak a testileg, lelkileg, szellemileg egészséges gyerekekből válhatnak olyan felnőttek, akik megfelelően tudják formálni társadalmunk jövőjét. Meggyőződésünk az is, hogy a biztos alapokon nyugvó személyiség rugalmassággal kombinálva minden jövőbeli élethelyzettel való megküzdéshez szükséges. Mindehhez az alapokat pedig az óvodás korban szükséges lerakni.

A Blum hét előtt országszerte 55.000 óvodáshoz és családjukhoz juttatjuk el Blum Zsákjainkat, melyre az óvodák nyár végén jelentkezhettek. Ez a projekt jövőre is elérhető lesz, így ne csüggedjenek, akik most nem kapnak, hiszen a mesehéttel az ő élményük is teljes lesz, illetve minden elérhető online az egészségneveléshez kapcsolódó termékmintákon kívül.

A Blum héthez tartozó anyagok letöltése

A foglalkoztató füzetet a Csimota Kiadó bocsátotta rendelkezésünkre a Nézd ez én vagyok című kötetből. Köszönjük!

© Győri Bori © Szamarasz Vera Zoé © Dániel András © Csimota Könyvkiadó

Egy kisebb-nagyobb háziállat felvállalása jelentős figyelmet, elköteleződést, rendszerességet igényel. A gyermeknek alkalmasnak kell lennie az önellátás bizonyos szintjére ahhoz, hogy egy másik kis lényről, egy háziállatról megfelelően gondoskodni tudjon. Jó, ha tisztában van és alkalmazni tudja az alapvető higiénés szabályokat, ha az öltözködés és étkezések rutinjai nem jelentenek már gondot számára. Lényeges az is, hogy a gyermek képes legyen az állat igényinek, „perspektívájának” figyelembevételére, hogy tudja, mikor mire lehet szüksége kis társának. Az állatokkal való együttélés során fontos az is, hogy a kisgyermek saját érzelmeit legalább alapvető szinten szabályozni legyen képes, különben házi kedvencünk könnyen boksz zsákká válhat. Természetesen a másik véglet sem szerencsés: ha gyermekünk össze-vissza simogatja, puszilgatja imádatának menekülésre képtelen tárgyát. Kell, hogy a lurkónk megértse: szőrös/tollas/pikkelyes/kopasz kis barátjával való interakcióit bizonyos szabályok szorítják keretek közé. Az állathoz nem lehet akármikor és akármilyen módon nyúlni, nem mindegy, hogy mikor és milyen táplálékkal látjuk el kedvencünket, nem mindegy, hogy milyen környezetben tengeti napjait. Az állattartásra vonatkozó szabályokat gyermekünknek ismernie, értenie célszerű, ráadásul a kis kölyöknek alkalmasnak kell lennie arra, hogy be is tartsa azokat. Azt gondolom, hogy a legtöbb gyermek a fenti fejlődési előfeltételeket 5-7 éves kortól érheti el. Jól tesszük azonban, ha ilyenkor is folyamatosan rajta tartjuk a szemünket a kezdő kis gazdin, hogy az időnként feledésbe merülő etetéseket, tisztogatásokat még időben pótolni lehessen. Gyermekünk remélhetőleg fokozatosan egyre megbízhatóbban látja majd el feladatát. Egy kis kedvenccel való kapcsolat, a róla való gondoskodás pedig igazán csodálatos, építő élményt jelenthet gyermekünk számára.

Futó Judit

klinikai gyermekpszichológus

Az együttnevelés (inkluzív nevelés) olyan szemléletet jelent, amelyben az egyéni bánásmód és a közösségi nevelés a gyermek fejlődése érdekében kerül összhangba.

Az együttnevelésnek számos feltétele van, amit egyes óvodák sikeresen meg tudnak valósítani, mint akadálymentesítés, szakmai felkészültség, a sajátos igény típusának megfelelő pedagógus, nevelést segítő egyéb szakemberek, szülők támogatása. Kevésbé specifikus helyzetekben a sajátos nevelési szükségletű gyermekek együtt járnak óvodába tipikus fejlődésmenetű társaikkal. A korai érzékenyítés, a természetesnek kezelt óvodai együttélés a záloga annak, hogy növekvő gyermekünk odaforduló, aktívan segíteni tudó, gondoskodó és felelősséget vállaló felnőttként kezelje a tőle eltérő társakat.

Egy sajátos igényű gyermeknél a szokások kialakítása, az öngondoskodás megtanítása a család és a szülők részéről komoly odafigyelést igényel. Ebben ad támpontot Károly Fruzsina pszichológus – gyógypedagógus írása:

Sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekek esetében a szokások kialakítására kiemelt figyelmet érdemes szentelni az óvodás életévek során. Ideális esetben már az óvoda megkezdése előtt, a családi fészekben is megkezdődik a kisgyermek életmódbeli szokásainak kialakítása, azonban az intézményes keretek között professzionális támogatást is kaphatnak a családok, így biztosítva egy sajátos nevelési igényű kisgyermek számára a lehető legharmónikusabb testi és lelki fejlődést. Ebben a folyamatban nagy szerepe van a környezetnek. Egy kisgyermek csak akkor tud önálló életvezetésre képes felnőtté válni, ha már az első életévektől kezdve mind a családja, mind pedig az őt körülvevő óvodai közösség képes őt kompetens félnek tekinteni, a tanulási folyamatot támogatni, és szükség esetén akár a környezetet is a szükségleteihez igazítani. Mivel a sajátos nevelési igényű kategória egy rendkívül sokszínű gyerekcsoportot igyekszik körülhatárolni, így minden esetben elegendő időt szükséges fordítani az óvodai csoportba érkező kisgyermek megismerésére. Ne egy diagnózis alapján formáljunk róla véleményt, hanem legyünk nyitottak a valódi személyiségére, térképezzük fel az erősségeit, melyekre építhetünk a közös munka során, illetve vegyük észre a nehézségeket is, amiben támogatni tudjuk őt. A szokások kialakítása szempontjából fontos látnunk, hogy egy sajátos nevelési igényű kisgyermeknek melyik területen mekkora a támogatási szükséglete. Mi az, amit önállóan is el tud végezni, és mi az, amit a kis lépések elvét követve meg kell tanítani a számára. Valamint dönteni kell mely területeken válhat még önállóbbá, ha sikerül a környezetet az igényeihez adaptálni, vagyis “akadálymentessé” tenni a mindennapokat, legyen szó akár egy kézmosást ábrázoló folyamatábráról a fürdőszobában, vagy speciális evőeszközökről az étkezésekhez. Ha a csoportban dolgozó óvodapedagógusoknak sikerül a szülőkkel szorosan együttműködve gondolkodnia a mindennapok során, valamint megfelelő gyógypedagógiai támogatásban is részesülnek a felmerülő dilemmák feloldásában, akkor az óvodai évek egy életre szóló élmény és létfontosságú tapasztalat lehet mind a sajátos nevelési igényű kisgyermek, mind pedig a tipikusan fejlődő társai számára.

Károlyi Fruzsina

pszichológus, gyógypedagógus

Bizonyára egyre többen utazunk repülőn. Minden utazás elején bemutatják az oxigén-maszk használatát. Először magamra kell feltennem, és utána a velem együtt utazó kisgyerekre. Támogatni, védelmezni, óvni, gondoskodni csak az képes, akinek van elég „oxigénje”.

Szülőkkel való beszélgetéseim során kiderül, hogy a mindennapi életben egyáltalán nincs ez így. Nem magunkra tesszük fel először az életet adó, életet mentő maszkot. A kisgyermeket nevelő szülők keveset törődnek magukkal, a belső harmóniájuk megteremtésével, sokuknak nagyon kevés az oxigén.

A gyerekkor jelentősége rendkívül felértékelődött. Ma már neurobiológiai kutatásokból tudjuk, hogy az első évek tapasztalatai, a gyermeket körülölelő emberi kapcsolatok mintegy munícióként szolgálnak, vagy éppen nem szolgálnak bennünket egy életen át. Az itteni tettek, szavak, intelmek sejt szinten tapadnak meg, s ez tölti fel hátizsákunkat, amelyből aztán előrántunk, vagy szépen lassan előhúzunk egy-egy választ életünk során. A felnőttek életvezetése, gondolati, mentális jelenléte meghatározza azt, hogy a kisgyermek milyen társadalmi, természeti tevékenység részese. Ezen ez úton aztán az is megtörténik, hogy eltávolodunk önmagunktól, és felépül egy olyan individum, amely mindenkiről szól, akivel valaha érintkezésbe léptünk, csak legkevésbé önmagunkról. Ezért elengedhetetlen a tudatos szülő, tudatos pedagógus, tudatos felnőtt társadalom jelenléte, valamint az, hogy újraértelmezzük a gondoskodás fogalmát.

A korai életszakaszban kötelező gondoskodnunk az ember-gyermekről, hiszen az állatkölykökkel ellentétben, a mi gyermekeink nem képesek önálló életre. Vajon ki tud gondoskodni egy másik emberről? A válasz egyszerű: az, aki önmagáról képes felelősségteljesen gondoskodni. Az, aki tisztán látja önmagát, aki a JELEN-ben él, aki képes arra, hogy figyelje gondolatait, szavait, tetteit. Aki már felismerte, hogy a csípőből megadott válaszok, reakciók nem mások, mint a rögzült minták, szokások, hiedelmek, sztereotípiák. Az, aki bármikor képes elcsendesedni, választ keresni önmagában, aki minden történésében képes önmaga döntéseit felismerni. Az, aki képes önmagát szeretni, önmagáról neki való módon gondoskodni.
A stresszes, ingerült, elégedetlen ember önmagáról sem képes gondoskodni, hogyan tudna akkor egy kisgyermekről.

A gondoskodás területei az óvodában (is): testi, lelki és mentális.

Ma itt a mentális gondoskodásról szólok, hiszen erről oly kevés szó esik az óvodákban. Minden kisgyermek a teljesség tudásával születik, és senkit ne tévesszen meg az a tény, hogy nem beszél róla, hiszen nincsenek szavai. 3 éves korára, az óvoda kezdésre már egy halom megtanult, igaznak hitt mondata van egy kisgyereknek, amit oly sokszor hallott már kicsiny élete során: ha nem veszel fel papucsot, felfázol; ne mássz fel,mert leesel; ha nem adsz puszit, nem szeretsz; sírsz, ha elmegyek? nem, akkor nem is szeretsz; azért dörög az ég, mert haragszik rád a Jézuska…… Nem sorolom tovább. Ismerjük mindannyian.

A mi óvodánkban, a saját életünkön keresztül felismertük a fent említett tényeket és elkezdtünk tenni azért, hogy a szokásainkat átkeretezzük, hogy újra értelmezzük és újra írjuk az életünket. Megismerkedtünk a mindfulnessel, azzal a srtesszkezelő életmóddal, amely segítségével megtanultuk, hogyan kezeljük egyre jobban az életükben jelentkező stresszhatásokat. Az MBSR programot a Massachusetts-i Orvosi Egyetemen állították össze 1979-ben. 8 foglalkozásból áll, ahol különböző gyakorlatokon keresztül tapasztalatokat szereztünk a testünkről, a lelassult étkezésről, a légzés, a séta, a csend jótékony, gyógyító hatásairól. Minden tanfolyam annyit ér, amennyit beemelünk az életünkbe, és az ott pozitív irányú változást eredményez. Mit és hogyan emeljünk be a gyakorlati munkánkba? Ezzel a kérdésre az alábbi válaszok jöttek: figyeljük gondolatainkat, szavainkat, különösképpen, amikor a gyerekekkel vagyunk együtt; étkezés közben a figyelmünket az ételekre az étkezésre fordítjuk; asztali áldást mondunk; tartsunk foglalkozásokat a szülőknek és gyerekeknek is;

Az elmúlt évben két alkalommal szerveztük meg a gyerekek és szüleik számára is a 8 alkalomból álló gyerek mindfulness foglalkozást. A gondoskodás egyik tartó pillére a FIGYELEM. Oly kevés van ma belőle, mert nagyon szórjuk, mert annyi mindenki/minden kéri: a média, az internet, az információk, a programok, a rendezvények, az anyagba ragadt világ. Pedig tudd a FIGYELEM egyenlő SZERETET!

A gyerekfoglalkozásokon az alábbi témákat érintettük, játékos gyakorlatokba integráltva:
1. Csak az IGAZAT, csak azt lásd, halld és mondd, ami van – nagyítás és kicsinyítés nélkül, nem többet és nem kevesebbet – fogadd el úgy, ahogy az van.
2. Légy TÜRELMES – mindennek megvan az ideje – ne sürgesd, és ne halogasd a dolgokat.
3. KÍVÁNCSISÁG – állj úgy magadhoz, a többiekhez, az eseményekhez, mintha most találkoznál velük először – ne tarts haragot.
4. SZERETET ÉS BIZALOM – légy jószívű, hiszen mindenki – még Te is – szeretetre méltó
5. HALLGASS A SZÍVEDRE – megérzéseidre.
6. FOGADD EL önmagad és másokat is jó és rossz tulajdonságaival együtt – minden és mindenki értékes.
7. Tanulj meg ELENGEDNI – légy önzetlen, mert valójában semmi sem a Tiéd, csak épp most te használod, ami nálad van.
8. Ismételtük a gyakorlatokat, különös figyelmet fordítottunk a KEDVESSÉGRE.

Célunk, hogy minden gyermek megérezze hatását gondolataira, cselekedeteire. Legyen képes szorongó, stresszes helyzetből kihozni magát. A gyerekkori öngondoskodás megtapasztalása, megtanulása később kiterjeszthető a másokkal való bánásmódra, a másokról való gondolkodás képességének fejlesztésére. A sorrend nem elhanyagolható!
Minden délben együtt meditálunk ebéd előtt, tudatosan figyelünk saját érzeteinkre, gondolatainkra, környezetünkre, tágítjuk a tudatunkat, hogy elérjük az egész univerzumot.
Megfigyeljük a légzést, sétáló meditációt végzünk, öleljük, szeretjük egymást.

Dobó Katalin

intézményvezető

Maci Alapítványi Óvoda

Ilyen volt a Blum hét 2019-ben

A Blum hétről szóló beszámolót és élményeket itt olvashatod el.

A Blum hét támogatói