Nem nézünk tévét hét éve, a lányaim mégsem maradnak ki a mesefilmek világából. Természetesen irányítottan és kontrollálva, hogy mi kerül a szemük elé. Bár nem szeretem ezt az időtöltést, vannak olyan filmek, amiket úgy gondolom érdemes látniuk.
Én a mai napig nem felejtem el, amikor életemben először sírtam egy filmen. “A bajnok" - ez volt a címe és anyukámmal néztük együtt otthon a tv-ben. Emlékszem, hogy ültem a szőnyegen és sokáig próbáltam visszatartani az érzéseimet - mert már nem voltam nagyon kislány - anya előtt, aztán végül nem sikerült és kicsordultak - mit kicsordultak?!, ömlöttek!! - a könnyeim.
A tévéből ömlenek a gyerekekre a hirdetések ¬– mégpedig elsősorban egészségtelen ételek és italok reklámja. Egy svéd felmérés szerint egy átlagos gyerek szeme elé hetente ötvenszer kerülnek gyorséttermet, édességet, csipszet vagy üdítőitalt népszerűsítő képkockák.
Lassan 6 éve, hogy száműztük az életünkből a televíziót. Nem mondom, hogy nem volt furcsa –körülbelül 2 hétig - de az hogy nincs, ma már teljesen természetes dolog az egész család számára. Néha úgy gondolom, talán ez a hosszú házasság titkai is; Sokkal több időnk van egymásra a férjemmel és a gyerekekkel is....