Nem nézünk tévét hét éve, a lányaim mégsem maradnak ki a mesefilmek világából. Természetesen irányítottan és kontrollálva, hogy mi kerül a szemük elé. Bár nem szeretem ezt az időtöltést, vannak olyan filmek, amiket úgy gondolom érdemes látniuk.
Ettől függetlenül maximum hetente egy órát néznek filmet, de van, hogy eszükbe sem jut hetekig, akkor pedig én is örömmel feledkezem meg róla. No, az is egy fontos kérdés, hogy mit néznek. Talán 2-3 éves volt Jázi, amikor az én kedvenc meséimet megvettük dvd-n és levetítettük neki. A kockás fülű nyúl, Mazsola és Tádé, A kisvakond, Mekk Elek voltak azok a mesék, amiket először látott. Majd amikor hosszabb mesékhez is volt türelme, jött Süsü, a Szaffi és az első zenés mesefilm amit szerintem már hátulról előre is fúj a család: a Pöttöm Panna ( ez még videón volt meg). Nem úsztuk meg Hamupipőkét sem és egy sor hercegnős, királylányos mesét. A Mary Poppins és a 
Pinokkió sem maradt ki a sorból. Kimaradtak viszont az ölős, harcos filmek, de lányos anyukaként, ezekben nem vagyok túl jó. Viszont az érzelemben gazdag filmek eljutnak a lelkükhöz. Jázi már kb. 6 éves volt, amikor Gáborral megnézték az E.T.-t. Persze könnyes szemmel jött fel utána a nappaliba hozzám. Családi „ártalom”, hogy elég sok koncert dvd-t néznek nagy lelkesedéssel (nem éppen ők a célcsoport, de nagyon nyitottak). Emit például Michael Jacksonnal simán egy napig is a vászon előtt lehetne tartani, ha ez lenne a cél. De nem az. Jobban örülök, ha hintáznak, bicikliznek, olvasnak vagy rajzolnak. Vagy épp megcsinálják a saját filmüket, mint ahogy egész nyáron le sem szálltak a kameráról.