Különös izgalommal érkeztem az ovis anyák napjára, hiszen egy egész délelőttre hívtak minket, anyukákat az óvónénik és a gyerekek. Nem „csupán” műsorral készültek, hanem sokkal többel: azzal, hogy megmutatják ottani életüket, szokásaikat, játékaikat, és egy kis időre mi is újra óvodások lehetünk.
Emi nagyon izgatott volt. Amint beértünk az oviba, átvettük a váltócipőt és máris mentünk reggelizni. Kicsi szék, kicsi asztal, nagy figyelő szemek és a vajas kenyér. Emi tudta, hova kell tenni a szalvétát használat után, hova visszük az üres tányért és a poharat. Én meg figyeltem, milyen otthonosan teszi a dolgát. Aztán kézmosás után ajándékot készítettünk a nagymamáknak. Emi rajzolt, vágott, én pedig ragasztottam. Majd következett a műsor, aminek egyszercsak mi is szereplőivé váltunk.
A gyerekek ragyogtak, az anyukák énekeltek, körjátékoztak (néha pityeregtek), az óvónénik pedig próbálták terelgetni ezt a nagyra nőtt csoportot. Az ajándék kis könyv, amit kaptunk, az ő rajzaikat és gondolataikat tartalmazza – rólunk.
Az enyém, olyan igazi „Emis” lett, hogy az ember nem is tudja sírjon, vagy nevessen. De mindegy is, mert mindkettőt örömében tenné ;-).