Az oviba eljött egy néni, aki bejelentette, hogy aznap akadályversenyt rendezünk az óvoda kertjében. A fiúk és a lányok külön csoportokat alkottak, pedig jó lett volna néhány fiú is, főleg az erősek, hogy biztosan mi nyerjük meg a versenyt. Kicsit csodálkoztam, amikor megláttam a pályát. A fiúk oldalán teljesen üres volt a pálya, a lányok oldalán viszont egy csomó tárgy nehezítette a továbbjutást. Az óvónéni belefújt a sípjába, mi pedig egymás mögött állva vártuk, mikor kezdhetünk rohanni. Marci végigfutotta a távot, de Janka kénytelen volt lelassítani, mert a földön lévő labdákat bele kellett dobálnia egy vödörbe, aztán egy gyerek pecabottal ki kellett halásznia három fahalacskát a medencéből, végül a műanyag zöldséget és gyümölcsöket átrakni az egyik edényből a másikba. Mire elkészült, már Janó is lefutotta a fiúk oldalán a távot. A fiúk ujjongva ünnepelték a sikerüket.

-Ez nem igazság! – mérgelődött az egész lánycsapat, Jankával az élen.

-Mi is nyerhettünk volna, ha nem lett volna ilyen sok dolgunk közben – méltatlankodott Zsófi.

A néni mosolyogva hallgatta a lányok panaszait.

-Teljesen igazatok van! Mindenben egyetértek! Szerintetek, hogy lett volna igazságos ez a verseny? – kérdezte.

Marci azonnal rávágta a választ: – úgy, hogy mindkét oldalon egyforma nehéz a pálya!

A néni elgondolkodott. – Mit kellene máshogy csinálni, hogy a fiúknak és a lányoknak is ugyanannyi dolguk legyen? Nézzük csak meg, nálatok otthon ki végzi a házimunkát?

-Anya – válaszolta gondolkodás nélkül Peti.

-Nézzük sorban! – javasolta a néni. – Ki szokott porszívózni? – kérdezte.

A csoportban 2 gyerek mondta, hogy az apukája, a többieknél az anyuka porszívózott. Hasonlóan alakult a mosogatás, a vasalás és a főzés is, az egyetlen kivétel a bevásárlás volt, ja, és a fűnyírás azoknál, akiknek volt kertjük. Aztán a néni feltett egy fura kérdést: – Ti mennyit segítetek otthon a házimunkával?

-De én még kisgyerek vagyok – szólalt meg Boldi, és gyorsan ivott egy kis vizet a poharából.

-Én arra biztatnálak titeket, hogy beszéljetek a szüleitekkel és mondjátok el nekik, milyen klassz lenne, ha mindenki egyformán kivenné a részét a házimunkából.

-És mi mit tudnánk megcsinálni otthon? – kérdezte őszinte kíváncsisággal Janó.

-A ti korotokban már nagyon ügyesen össze tudjátok hajtogatni a ruhákat, vagy meglocsolni a virágokat. Sőt, a felemás zoknik ellen is felvehetitek a versenyt úgy, hogy összepárosítjátok a kimosott zoknikat. – magyarázta a néni, akit az óvónénink folyton Julinak nevezett.

-A húgom kiscsoportos, neki milyen feladatot javasoljunk? – érdeklődtem, mert tudtam, ha én nekiállok házimunkát végezni, ő is könyörögni fog, hogy segíthessen.

-Például letörölheti az asztalt, elpakolhatja a játékokat, vagy megetetheti a házi kedvencet, ha van nálatok kisállat. – válaszolta Juli néni.

-Igen, van egy kutyusunk és múltkor Apa rálépett egy fakockára, mert szanaszét hagytuk a játékokat a nappaliban – magyaráztam.

-Arra gondoltam, visszajövök néhány hét múlva, pont mielőtt elballagtok, mert nagyon kíváncsi vagyok, sikerül-e meggyőznötök a szüleiteket ezzel a remek feladatszervezővel, hogy megváltozzon a családi munkamegosztás.

-Hogy működik ez a feladatos dolog? – kérdezte Peti.

-Megkéritek Apát vagy Anyát, hogy tegye ki a hűtőre a feladatszervezőt, aztán osszátok fel a különböző feladatokat, amiket rendszeresen valakinek el kell végeznie. Minden személy kap egy színt, így fogjátok tudni, hogy azon a napon ki fogja megcsinálni az adott feladatot.

—————————

Milyen színt válasszon Janka?

  1. piros
  2. kék