Kedvenc évszakom az ősz. Nem csak azért, mert imádom a színeit, a picit csípős reggelekkel és a meleg teával együtt, hanem azért is, mert végre lehet öltözködni.
Na, jó, tudom ez most nagyon „csajos” volt, mégis így van. Nyáron, amikor egy perc alatt lefolyik a smink az arcomról és minden ruha rám cuppan egy perc alatt, sokszor nincs kedvem tűsarkúban tipegni csiniben. Bezzeg ősszel! Lehet öltözködni – még látszik is valami a kabát alól – és lehet programokat szervezni, mert nyáron az is sokszor erőt próbáló, pedig ha valaki, akkor én pártolom az aktív pihenést. De ha már nincs az az őrült meleg, szívesen megyünk a lányokkal kirándulni a budai hegyekbe, sétálni a Duna partra, libegőzni, vagy kisebb biciklitúrákra, gesztenyét, falevelet, madártollat, mogyorót gyűjteni.
Erről jut eszembe, hogy az egyik kislányom – nem mondom meg melyik 🙂 – egy alkalommal, biciklizés közben kb. percenként mondta, hogy ráment egy sünire, mire az ötödiknél rájöttem, hogy gesztenyehéj volt. Viszont szintén ő, nagy gesztenye rajongó. Gyűjtögeti, eldugja a fiókjába, a zsebeibe és mindenkinek ajándékoz egyet – egyet. Én is őrzöm a táskámban, amit még tavaly kaptam – mint egy kis kincset – és ha a kezembe akad, mindig nagyon jó kedvem lesz a kis fényes, sötétbarna golyótól.