„Szeretetünk ereje a nevelésben”

 

Az idén tavasszal is szakmai konferenciát rendezett a Miskolci Nevelési, Logopédiai, Pályaválasztási Tanácsadó és Pedagógiai Intézet a város és környéke óvodák dolgozói részére.

A tanácskozás előadói között szerepelt Kabdebon Violetta, kranioszakrális terapeuta, Sári Róza életmód-tanácsadó és Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, akik az óvodapedagógusok lelki egészségvédelmének fontosságába avatta be a jelenlévőket.

Az előadás résztvevői között nagyszámban, 15-25, vagy akár több éve szakmában dolgozó pedagógusok voltak, akik a „kiégés” veszélyeztetett időszakában dolgoznak. Azok az óvónők, akiknek oklevelén negyedszázaddal régebben száradt meg a tinta, talán nem is ismerik ezt a szót: „burnout” (kiégés). Nem is gondolnák, hogy e szó milyen hatalmas szakirodalommal rendelkezik.  Az említett szindróma krónikus, emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai és mentális kimerülési állapot, amely célok és ideálok elvesztésével jár.

A diploma megszerzését követően a pályán maradó óvodapedagógusokra valóban olyan szakmai elhivatottság és a „világot megváltó” érzés uralkodik el, amely hosszú éveken keresztül stabil érzelmi biztonságot tud nyújtani a gondozott gyermekek számára. Azonban a pedagógus is ember, akinek számos más szerepben is (nő, feleség, családanya) helyt kell állnia. Őket sem kímélik a környezeti és társadalmi hatások pozitív és negatív jelenségei. Ebből következhet: még a túl lelkiismeretesen és odaadóan tevékenykedő óvónővel is előfordulhat, hogy szomorúan és egykedvűen végzi munkáját.

Bagdy Emőke szerint a visszavezető úthoz a reményt kell táplálni minden erővel és minden módon. Még akkor is, ha néha reménytelennek tűnik a helyzet. A legfontosabbat, a szeretetkapcsolatokat pedig nem szabad soha szem elől téveszteni. A klinikai szakpszichológus úgy gondolja, hogy mindenkinek kell egy olyan közeg, ahol otthon érzi magát, ahol a szeretetkapcsolatot adjuk és kapjuk egymástól. Ez pedig nem más, mint az egészségben, életben tartó erő, amely mindnyájunknak a legfontosabb.

E gondolatébresztő szavak hallatán a nevelőtestületünk tagjai is megerősítették egymást abban, hogy szükségünk van olyan előadásokon és szakmai konferenciákon való közös részvételre, ahol a lelkünkkel életünk problémáival foglalkoznak, mert ez egyfajta visszacsatolás, hogy elgondolkodjunk személyes helyzetünkön. Azon is, mit és mennyit teszünk meg önmagunk annak érdekében, hogyan kondicionáljuk magunkat, hogy mentálisan is egészséges gyermekeket neveljük.

Belvárosi Óvoda nevelőtestülete