Beszoktatás, befogadás, megszokás és még hasonló kifejezésekkel igyekszünk lefedni azt az időszakot, amely a kisgyermekek első óvodás napjait jelentik. Ti hogyan nevezitek?
Ez a folyamat korábban kezdődik el, mint az első oviban töltött nap.
Szól a bizalomról, elfogadásról, leválásról, megismerésről. Ennyi nem fér bele egy napba! Érdemes korábban nekifogni. A kölcsönös bizalomhoz vezető lépéseket minden óvoda a sajátosságai mentén tudja kialakítani, megtervezni és működtetni.
Aktuális témánk, a beszoktatás, amely akkor lehet sikeres,
…ha elsősorban a szülő eljutott oda, hogy leváljon gyermekéről.
…ha elfogadja, hogy a leendő pedagógus legalább olyan gondosan fog törődni a gyermekével, mint ő, és nem zavarja hogy más is megöleli, megvigasztalja majd
…ha a megismerést több közös alkalom előzi meg (pl. a leendő csoportnak családi játszó délelőtt, szülői megbeszélés, ahol azokról a témákról lehet beszélgetni, ami a szülőket foglalkoztatja)
…ha a nevelők (pedagógus, dajkák, asszisztensek…) felkészültek a leendő kis ovis szokásaiból, a szülők által fontosnak tartottakból.
…ha az óvoda részéről ésszerű kereteket adó, szakmai ismeretekkel rendelkező nevelők segítik a folyamatot. A kompetencia jelenléte a rugalmassággal együtt segíti a bizalom alakulását.
Az óvodáskorúak beszoktatásánál én a jól előkészített, többszöri előzetes kapcsolódáson alapuló, pontos ismereteken nyugvó folyamat híve vagyok. Többnyire szülők nélkül, egy-két hét alatt. A huszonöt év alatt kipróbáltam mindegyik módját, az óvodában végül emellett érveltünk. A szülők fel voltak készítve, a többszöri találkozás biztonságot adott minden szereplőnek.
A gyerek az irányadó, gyakran a szülők saját félelmeikkel beelőzik a gyerek reakcióját.
Pl.: Az aggódó szülőt kérdezzük meg, milyen lenne az ideális helyzet? Hogyan néz ki a vágyott első nap? Milyen érzés lenne, ha a gyermeke jól venné az “akadályt”? Lát-e rá esélyt, hogy ez megtörténjen? Mit tervez megtenni, hogy jól sikerüljön az elválás? És egyeztessük, hogyan is lesz pontosan az első nap.
Érveim a szülők nélküli, “rapid beszokós” modell mellett, azzal a megkötéssel, hogy mindig van más:
- több közös együttlét előzi meg az első napot. Ezektől a programoktól sokkal erősebb a szülőben a biztonságérzet.
- ebben az életkorban a gyerekek többsége járt már valamilyen közösségben, ahol el kellett válni a szüleitől valamennyi ideig.Vagyis ismeri azt az érzést, hogy érte fognak jönni, nem hagyják őt el.
- a hosszú, elnyújtott folyamatokat nem tudja értelmezni ez a korosztály. Mi az, hogy több napon, héten keresztül együtt volt óvodás anyával vagy apával, aztán egyszer csak már azt mondják, már legyen egyedül óvodás, nekik dolgozniuk kell menni.
- a szülők hosszas jelenléte kevésbé teszi lehetővé hogy a gyerek az óvoda felnőttjeihez, az óvópedagógushoz kezdjen kapcsolódni. Nehezebben lát ki kettejük egymásrautaltságából
- és mindig vannak eltérő helyzetek, amelyekről tudunk a szülővel egyeztetni, más stratégiát kitalálni.
Ezek alapján néhány ötlet, ami támogathatja a beszokós-megszokós napokat.
Amikor szinte simán megy az óvoda megszokása:
- egyeztessük, meddig érdemes beérkezni (ha nagyon későn érkeznek, kimarad a lényegből, a szülőnek értenie kell, h a kapcsolódásban nagyon megnehezíti kicsije dolgát)
- megérkezéskor jöjjenek be a gyerekkel, de ne kezdjenek nagy játszásba, reggelizésbe (folyamatos reggeliztetésnél pl. a szülő szívesen besegítene) Az óvópedagógus legyen “kéznél”, kitörő lelkesedés és manírok nélkül normál hangnemben üdvözölje a gyereket. Készíthetünk egyszerű kis ajándékot, amit a gyereknek adunk.
- már zajlik a játék a csoportban. Érdemes valami izgalmas, vonzó dologgal, tevékenységgel készülnünk a kicsiknek. Papírdobozban üveggolyók, festékpöttyök és lehet rázni. Vagy kartondoboz, benne egy plüss nyuszi és lyukakon lehet etetgetni stb.
- az előzetes tájékozódás (pl. anamnézis lap, egyéni beszélgetés) alapján készülhetünk egy-egy gyerek kedvenc játéktevékenységével (pl. Beni szeret autózni, garázst építeni)
- ismerjük el a síró, nyugtalan gyermeknek, hogy szomorú, hogy nehéz lehet neki. Ne kérjük arra, hogy ne sírjon. Kérdezzük a családjáról, van-e testvére, barátja…kezdjünk bele egy mesébe, ami majdnem valóságos, és kicsit magára ismerhet benne, vagy hajtogassunk, rajzoljunk mellette vagy az ölünkben tartva, ha ez nem okoz nehézséget a gyereknek.
- napirend – vizualizáljuk és helyezzük el a gyerek magasságában. A napirendet még a szülő jelenlétében átbeszélhetjük. Az ábrákon követhetjük a nap folyamán az idő múlását.
- a szülő délutáni érkezését is az óvodai napirendhez kösse, a tevékenységet tudja érzékelni a gyerek, (amit nem tud értelmezni: a hamarosan, a mindjárt, a 4-kor, elmegyek dolgozni és utána jövök érted típusú időhatározások). Amit ígérnek a szülők, azt kérjük, tartsák be.
- a délutáni érkezésnél engedjünk több időt a szülőknek a csoportban eltölteni. Max 10-15 percet a közös játékra. Közben figyelemmel arra, hogy 2-3 szülőnél több ne legyen bent egyszerre. Mondjuk el, hogy ha megérkeznek, a gyerek az övéké, az óvodai keretek betartásával ők szabályoznak.
- készíthetünk fotókat, amiket délután feltölthetünk a szülőknek (ha erre van előtte közös megállapodásunk, óvodai platformunk)
- a 3 évesek sokkal nehezebben váltanak helyzetet, sokkal több idő szükséges erre. Az első napokban az ovi minden szegletébe érdemes közösen bekukkantani.
A nehezebben beszokók esetében:
- jöjjenek korábban, amikor még kevesebb a gyerek.
- külön stratégia egyeztetése a szülőkkel a gyerek jelenléte nélkül.
- jöjjenek a gyerekért korábban – az alkalmazkodás, az óvodai üzemmód fárasztó. Pl. az alvás után érkező szülőnek érdemes kicsit előtte megérkezni, h őt lássa meg a gyerek, amikor felébred.
- ha a szülő azt szeretné, hogy az oviban pihenjen gyereke, akkor ezt az első naptól így alakítsuk.
- javasoljuk, hogy az kísérje reggel az oviba a gyereket, amelyik szülővel könnyebben megy az elválás.
- nyugtassuk meg a szülőt, hogy az is rendben van, ha első nap simán beérkezik és az is, ha másnap nem akar majd jönni, vagy csak egy hónap múlva esik le a tantusz és akkor kezdődik majd a sírás. A nagyon síró gyerek szülőjét nyugtassuk meg, hogy ez tökéletesen rendben van, bizonyára nagyon erős a kötelék kettőjük között. A szülőnek rossz érzés egész nap úgy dolgozni, hogy bőgve hagyta az oviban cserben a gyerekét. Ilyen esetekben mindig felhívom a szülőt, hogy már minden oké, megnyugodva játszik.
- hozzanak otthonról valami kedves dolgot (érdemes belőle kettőt venni, mert gyakran az oviban felejtődik.)
- az oviból is el lehet vinni valamit, amit másnap visszahoz magával (saját gyermekemnél ezt a funkciót egy kesztyűbáb töltötte be 🙂
A másként beszokó gyerekek általában nem okoznak problémát a többieknek. A gyerekek nagyon rugalmasak, és képesek megérteni, hogy a társuk még nem tart ott ahol ők, és emiatt több segítségre van szüksége.
Biztos ezernyi ötlet, javaslat van Nálatok is. Itt az ideje a megosztásnak.