Akinek óvodás korú gyermeke van, bizonyára sokszor találkozik azzal a problémával, hogy a kicsik bizony elég sűrűn betegeskednek, főleg az első két évben. Ráadásul amikor belekerülnek egy ilyen rossz szériába, bizony van, hogy hetekig nem tudnak belőle kilábalni. Majd amikor végre jól van a kicsi, bemegy az oviba és szembe jön vele az első gyerek, aki ráköhög, na akkor az ember lányát bizony elönti a méreg.
Persze rólunk is szólhatna egy ilyen történet, most éppen 3 hete nem járunk óvodába. Próbálom megérteni az anyukát, aki örül, hogy visszamehetett dolgozni és szeretné megtartani a munkahelyét, ahol – mint tudjuk – nem azért osztogatják a jó pontokat, ha valaki sokat van táppénzen, mert beteg a gyereke….. Ezért folyós orral, köhögéssel -rosszabb esetben lázcsillapítóval – “kénytelen” beadni a kicsit az oviba.
A másik oldalon pedig ott van egy csomó másik szülő, akik szintén nem akarnak kimaradni a munkájukból, de kénytelenek, mert mindig “hazahoz valamit a gyerek az oviból”. És ez egy ördögi kör. Az én meglátásom az, – mert mindkét oldal mellett lehet érvelni – , hogy talán a gyerekek érdekeit kellene ilyenkor nézni. Ugyanis rossz közérzettel, nyűgösen, bágyadtan részt venni egy közösség életében, nem igazán segíti a gyógyulást. Míg pár napig otthon, nyugalomban, “anya szoknyája mellett”, egy kis meleg teát kortyolgatva, talán nagyobb esély van rá, hogy hipp-hopp lesz újra egészséges a kis örökmozgó.