Tavasszal, amikor megjelenik a bodzavirág és csodás illatával csábítani kezd, rendszerint nem tudunk ellenállni, és elindulunk a lányokkal bodzát szedni.
Még gimnazista voltam, amikor először ittam házi készítésű bodzaszörpöt Szentesen, és azóta is az egyik kedvencem. Nem volt nehéz Jázival és Emivel sem megszerettetni, viszont így egyetlen évben sem úszom meg a készítését. 🙂 Rendszerint a Pilisben keressük az úttól távol eső bokrokat és tesszük tele a szatyrunkat virágokkal – így a beszerző körút egyben kirándulás is. Az idén metszőollóval indultam egy fellépésre, és a Zemplénből hoztam az első adag virágot. Aztán a lányok segítettek összekeverni a hozzávalókat, megmosták a bodzát én pedig citromkarikákat vágtam a tetejére és hagytuk összeérni 2 napig. Rendszerint alig tudjuk kivárni amíg elkészül. Hétfőn, amikor Jázmin hazajött a suliból, meglátta a már leszűrt bodzaszörpöt az üvegben és a szokásos Jázminos csatakiáltással – „Nyamiiii!”- töltött magának, és lehúzta. Azt mondta, hogy ilyen isteni bodzaszörpöt ő még soha nem ivott. És persze ezt mondja minden évben! Mert jó ízlése van 🙂