Nem is olyan régen még nem sok kellett volna hozzá, hogy megesküdjek rá, hogy a mai mesék mind csapnivaló, nézhetetlen ostobaságok, amiktől életem árán is elhatárolódni kívánok. Szerencsére az elhamarkodottan-ítélkező természetem vegyül némi rugalmassággal és alázattal, ezért képes vagyok készséggel elismerni, ha tévedtem. Na, nem arról van szó, hogy megleltem Kalán néni, Bob és Bobek vagy Nils Holgersson méltó utódját, de találtam egy mai produkciót, amivel rengeteg bajom van, mégis kénytelen vagyok elismerni létjogosultságát és amit – kicsit félve ismerem be -, de kezdek megszeretni.

A rejtélyes úttörő, aki kortársai közül elsőként gyűrűzött be az életünkbe: a Timmy Time tévés produkció.
A tudnivalók. Animációs mese. Mi más? Manapság már úgy látom, csak így készülnek rajzfilmek, nekem személy szerint sokkal szebb és finomabb a régi technika, de ez gondolom, senkit nem érdekel, haladjunk a korral, rendben. Célcsoport: a legkisebbek. Botond kétévesen kezdte nézni, a felső határt csak tippelni tudnám, de talán 4-5 éves kor. Dialógok nincsenek. Gesztusok, állathangok, különféle artikulátlan hangok vannak. Nekem bejön, vicces. Helyszín: Egy (állat)óvoda. Szereplők. A címszereplő Timmy és további gyurma-állatgyerekek (cica, malac, róka, kacsa, borz, stb) és gyurma-tantestület (egy elvileg kócsag-gyakorlatilag pelikán óvónéni és egy bagoly óvóbácsi). Nem rajongok ezekért a manapság szintén divatos gyurmaszerű figurákért, Sebaj Tóbiásnál volt funkciója a speciális anyag adta lehetőségeknek, itt ezt nem érzem. Timmy szájmozgása pedig annyira idegesítő, hogy a világból ki lehetne vele kergetni: amikor béget ugyanis, a szája valahogy a füle mellé kerül, amitől sikítani tudnék, de el kell ismernem, hogy a stílus passzol a koncepcióhoz, a történetekhez, eléggé rendben van és kerek így, a gyurmaságuk okán valahogy élőbbnek tűnnek, mintha „csak” rajzolva lennének”.

A történetek kerete mindig egy óvodai nap, annak rutinszerű programpontjaival, melyek tagolják az eseményeket. Az ebéd– vagy az alvásidőt jelző kakukkos óra szerepe egyébként is kiemelt: egyrészt sokszor van funkciója a történetek megakasztása vagy átbillentése szempontjából, másrészt nagyon direkt módon – feltételezem didaktikus célzattal – sugallja az óvodai napirendet és az ezzel járó játékról való lemondások vagy elvárt alkalmazkodások minden kényszerűségét. Ami nagyon tetszik és nagyon élő lesz tőle a mese, hogy Timmy-ék rendes, belevaló gyerek módjára folyton feszegetik a határaikat: kikelnek az ágyból, ha nem figyel az óvónéni; rosszalkodnak; próbálkoznak ezzel-azzal, de a felnőttek is résen vannak, és ahogyan az életben is, általában az ő akaratuk érvényesül. Itt is van ám didaxis: a gyerekeknek mindig jóvá kell tenniük a csínytevésük okozta kárt: fel kell mosni, rendet kell tenni, meg kell javítani, ki kell békülni, stb. Nagyon nagy hanggal lehet ilyenkor gyerekünknek sóhajtozni, hogy „látod, látod, Timmy is elpakol maga után; látod, végül ő is megosztotta a játékát a barátjával, stb.” Az óvodai keret egyébként, szájbarágósan letapogatva a valóságot, teljesen élethűen tükrözi az igazi (és modern) bölcsődei vagy óvodai kellékrepertoárt mind eszközökben, mind tevékenységekben. Engem ez a Timmy-show-t egészében jellemző racionalitás kevésbé zavar, mintha bár eredetibb, de elrugaszkodott volna.
Timmy maga esendő kis állatkölyök, akiben a pozitív jellemvonások (segítőkészség, együttérzés, szolidaritás, stb.) és az életkornak megfelelő „rossz” tulajdonságok (irigység, féltékenység, akaratosság, engedetlenség, stb.) egyaránt megvannak. Timmy mindenekelőtt arra törekszik, hogy a benne lakozó erőket megszelídítse; a körülötte lévő világot mind jobban megértse és a rá vonatkozó szabályokat minél inkább feltérképezze. Nagyon jófej, a maga kis hebehurgyaságával, bírjuk.
Szabadjon megjegyeznem, hogy a főcímdal rettenetes. Iszonyú primitív és főleg ezért utálom, mert naponta ötször kapom magam azon, hogy dúdolom vagy fütyülöm. Gyerekszemmel nézve nyilván telitalálat.
A Timmy Time „merchandising-faktora” igen komoly. Nálunk a Minimax vetíti (most épp talán nem), a hazája egyébként Anglia. Van honlapja, rengeteg dvd van forgalomban (legnagyobb bánatomra, itthon még csak egy), kaphatóak a figurák (szégyen vagy nem, húsvéti ajándék formájában hozzánk is költöztek), ovimakett, plüss-Timmy, Timmy-társasjáték, stb.

Összességében ami legjobban tetszik a Timmy Show-ban, hogy – amellett, hogy életszerű – egyáltalán nem unalmas, semennyire nem elcsépeltek vagy kommerszek a sztorik, minden teljesen eredeti és ötletes, abszolút akciódús. Nagyon jól írják meg az egyes epizódokat, ügyesen csűrik-csavarják a kis ovisok kalandjait, pedig finoman szólva nem végtelen az óvodában érdekességszámba menő események tárháza. Timmy nálunk nyert,  és szerintem érdemes egy esélyt adni neki, pont a modernsége és életszerűsége miatt.