Király Évi sikeres modellből lett dietetikus. Feladata a helytelen táplálkozásból adódó betegségek megelőzése, a korszerű, egészséges és tudatos táplálkozási információk átadása, illetve a betegek diétás kezelése.
Mióta gondolkodsz egészségesen?
Miután megszülettek a gyerekeim, elkezdtem odafigyelni arra, hogy mindig kifogástalan minőségű, az életkoruknak megfelelő egészséges alapanyagokból készült ételt kapjanak. Nagyon sokat olvastam erről a témáról, és egyszer csak azt vettem észre, hogy komolyan érdekel a táplálkozástudomány. Innen pedig egyenes út vezetett a főiskolára. Ott éveken keresztül tanultuk, hogyan működik az emberi szervezet, hogyan zajlanak a különböző élettani folyamatok, milyen szoros összefüggésben vannak a különböző betegségek a jelenkori táplálkozási szokásainkkal. Sokkal többet főzök otthon, és elsajátítottam olyan ételkészítési technikákat, trükköket is, melyekkel sokkal egészségesebben lehet elkészíteni akár egy klasszikus magyar ételt is. Például a lecsóból kihagyom a szalonnát és a kolbászt, és rozskenyeret eszünk hozzá. Ma már abszolút tudatosan táplálkozom.
Két gyermeked van. Milyen étkezési szabályokat állítottál fel otthon?
Blanka 9, Olivér 7 éves. Ők sem szeretnek mindent, például a párolt brokkolit vagy répát. Sebaj! Csinálok nekik brokkolikrémlevest, illetve a répát nyersen eszik meg. Így mindenki boldog. Blanka már nagylány, vele sokkal könnyebb megértetni, hogy mit miért jó, ha eszik vagy nem eszik. Van nálunk egy szabály: ha esetleg olyan étel kerül eléjük, amit kevésbé szeretnek vagy egyáltalán nem ismernek, azt is meg kell kóstolniuk, és csak utána mondhatnak róla véleményt. Olyan élelmiszereket vásárolok, és olyan ételeket főzök, ami által a gyerekek számára az válik természetessé, hogy egészséges ételeket esznek, megszokják a természetes ízeket. Meglehetősen édesszájúak, ennek ellenére a boltban nem veszek magunknak cukorkákat, tejes, töltött csokit, krémes, töltött sütit, kekszet, stb. Helyettük, ha csokit ennének, veszek 70-80 százalékos kakaótartalmú csokit, otthon sütünk házi müzlit, vagy veszek mézes szezámmagos szeletet, olajos magvakat, friss gyümölcsöket. A bolti cukrozott, adalékanyagokkal dúsított gyümölcsjoghurt helyett otthon készítünk gyümölcsjoghurtot natúr joghurtból, friss idény gyümölcsből, kevés búzakorpa, zabkorpa, vagy lenmag hozzáadásával. Fehér cukrot nem is tudom mikor vettem utoljára. Ha édesítünk, akkor mézet, nyírfacukrot, vagy sztíviát használunk. Nagyon keveset. A gyerekkor nagyon fontos időszak, hiszen ilyenkor rögzülnek a táplálkozási szokások, ami természetesen kihat majd a felnőtt életre is. Ha a gyerekeim kérdeznek, válaszolok. Sokat főzünk együtt, bevonom őket, és bízom benne, hogy mindezek által kialakul bennük majd a megfelelő táplálkozási kultúra.
Nincs két egyforma ember. Ez igaz a táplálkozásra is.
Az alapvető tápanyagok mindegyikére (fehérjékre, zsírokra, szénhidrátokra) mindenkinek szüksége van. Viszont mivel minden ember eltérő, ez a táplálkozást tekintve egyedi tápanyagigényeket jelent. Tulajdonképpen minden embernek jót tenne, ha a sok finomított szénhidrát (fehér cukor, fehér liszt és az abból készült termékek, fehér rizs) helyett sokkal több gyümölcsöt és zöldséget, barna rizst, héjában főtt vagy sült burgonyát, teljes kiőrlésű gabonát fogyasztana elsődleges szénhidrátforrásként.
Mi a tapasztalatod, a nagy átlag hol tart a tudatos táplálkozás terén?
Engem nagyon elszomorít és értetlenül állok az előtt, hogy az emberek nagy részét egyáltalán nem érdekli a saját egészsége. Persze ha megkérdeznénk tőlük, hogy szeretnének-e egészségesek lenni időskorukban is, egyértelműen igennel válaszolnának. Sajnos nem ismerik fel, hogy ez legnagyobb részben rajtuk múlik, vagy amikor már oda kerül a sor, hogy tenni is kellene ezért, elakad a dolog. A szervezetünk ameddig csak tud, tolerál, kompenzál, a táplálkozásfüggő betegségek sem egyik napról a másikra alakulnak ki. Több év, évtized után mutatkoznak meg a negatív hatások. A belső késztetés, elszántság az első lépés a jó közérzetet, egészséget jelentő úton. Természetesen nem kell mindent egyszerre megváltoztatni, elég, ha lépésről-lépésre, fokozatosan épülnek be az új szokások a mindennapokba.
Balázsy Panna