Februári teadélutánunkon Kerekes Valéria mesélés kutató volt a vendégünk, fókuszunk pedig természetesen a mese. Pontosabban az, hogy óvodapedagógusként hogyan használható a mese egy kicsit másképp, mint eddig és ez hogyan segítheti a csoportban lévő különböző viselkedésbéli problémák (pl. agresszió, szorongás stb.) kezelését.
A mese kapcsán a jelenlévőkben a következő asszociációk fogalmazódtak meg: szárnyalás, minden lehetséges, a félelmek feloldása, csoda, varázslat, izgalom, biztonságérzet, jellemformálás, kaland, mozgalmasság, vicc, illetve a humor.
Az óvodapedagógusok mindennapi munkájuk során a meseválasztást a következők szempontok alapján határozták meg: adott életkorhoz passzoljon, legyen tanulsága, a csoport összetétele, az adott téma, melyet a csoport éppen feldolgoz a héten.
A teadélután témája ezúttal a félelem volt, illetve, hogy egy adott mese hogyan segíthet ennek oldásában. A „mi mesénk” ezúttal Kacor király volt, amelyet természetesen fejből mesélt el nekünk Vali, s a fejből való mesélés visszahozhatatlan élményére hívta fel a figyelmünk.
A különböző félelmekből adódó szorongás leggyakrabban nem konkrét tárgyakhoz, dolgokhoz, eseményhez kötődik – ahogyan bennünk felnőttekben sem, úgy a gyerekekben sem.
Az óvodás gyermekek leggyakoribb félelmei az óvodapedagógusok tapasztalatai alapján a következők: nem jönnek értem, senki nem lesz a barátom, nem tudom mi fog történni velem, félek a vihartól, bizonytalan vagyok attól, hogy mi lesz. Ezeknek a félelmeknek az oldására is nagyszerűen használható egy-egy mese – például a mai. A mesében szereplő állatok félelem is alaptalan, hiszen csak egyikük találkozott Kacor királlyal és ő nagyította fel a többiekben a saját belső félelmét.
A mesével való tudatosabb munka előzménye, hogy az adott történetnek elsőként magunkban kell hagyni időt „érlelődni” és csak miután „megbarátkoztunk” annak minden elemével lenne szabad elmondani a gyerekeknek, lehetőség szerint fejből.
A gyermekeknek is idő kell egy-egy mese feldolgozásához, így érdemes egy héten keresztül ugyanazt a mesét mesélni egy-egy csoportban – időt adva ezzel a gyermeki léleknek is, hogy a saját szűrőjén átengedje és feldolgozza azt.
A tegnapi délután kapott élményeket és új tapasztalatokat reméljük minden résztvevő be tudja majd építeni csoportja életébe, saját munkájába a helyszínen megkapott módszertan segítségével. Ezúton is köszönjük a mesét, a foglalkozását és az élményeket :-).
A konkrét mesét és a hozzá kapcsolódó feldolgozási lehetőségeket hamarosan induló művészeti blogunkban is olvashatják, a www.gondolkodjegeszsegesen.hu címen. Kérjük, kövessék figyelemmel az oldalt!
A legközelebbi teadélutánunk március 3-án 14.30-17.45-ig lesz az FMH-ban!