Előző cikkünkben a D3-vitaminnal foglalkoztunk, mert mind a gyermekek egészsége, mind a mi egészségünk szempontjából ez talán a legfontosabb pótolandó vitamin. A második legfontosabbnak a K2-vitamint tartom.

Mi is a K2-vitamin?

Több féle K-vitamin van: K1, K2 és K3. A K1-vitamin zöldségekben van jelen, a K2-vitamin állati belsőségekben (főleg csontvelőben, agyban és májban) és a hosszan érlelt kemény sajtokban található meg nagy mennyiségben (két évnél idősebb sajtokban leginkább, mint amilyen pl. a parmezán). A K3-vitamin pedig szervezetünkben termelődik K1- és K2-vitaminból.

Néhány éve még nem tulajdonítottak különösebb fontosságot a K-vitaminoknak, mert csak a véralvadásgátlásban látták szerepét a szervezetben. Annyi zöldséget pedig mindenki eszik, amennyi ahhoz kell, hogy ezt a szerepét megfelelően ellássa, hiszen ehhez a K1-vitamin is elegendő. Újabban azonban észrevették, hogy a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében, a jó fogazat és csontozat kialakulásában és megtartásában, a csontritkulás megelőzésében és visszafordításában, valamint egyes rákos megbetegedések gyógyításában és megelőzésében is komoly szerepük van. Különösen a K2-vitaminnak. Mivel a K-vitaminokkal kapcsolatos legtöbb kutatás még csak a csontritkulásra és szív- és érrendszeri betegségekre koncentrál, ezért én is erre fogok. Azonban már a mostani kutatásokból is jól látható, hogy jelentős szerepe lehet a rák, cukorbetegség és Alzheimer-kór megelőzésében és kezelésében is, ha a szervezet K3-vitamin szintjét megemeljük, és nagy dózisú K1- és K2-vitamint viszünk be. Ezen felül ha megfigyeljük azon népcsoportokat, akik ma is úgy élnek, ahogyan őseink éltek (vadászó-gyűjtögető népek), észrevehetjük, jóval magasabb K1- és K2-bevitelt valósítanak meg táplálkozásukkal, mint mi, és mentesek is a K-vitaminok hiányából adódó betegségektől. A K2-vitamin segíti a D3-vitamin működését is, s épp úgy nélkülözhetetlen számunkra.

A K2-vitamin talán legfontosabb szerepe a szervezetben, hogy képes olyan fehérjéket aktiválni, melyek azért felelősek, hogy a kalcium oda épüljön be, ahová szükséges (a csontokba és fogakba), és ne oda, ahol árt (lágyszövetek, erek). Nem csoda, hogy az utóbbi 10 évben több tanulmány is egyértelműen igazolta, hogy a K2-vitamin fogyasztásával arányosan csökken a koszorúér-elmeszesedés és a csontritkulás előfordulása. Ezen kutatások eredményeképpen egy nagyon megdöbbentő dologra is fény derült: a magas kalciumfogyasztás nem csökkenti a csontritkulást, nem erősíti a csontokat egyáltalán! Mindegy, hogy táplálkozással jutunk-e a sok kalciumhoz vagy étrend-kiegészítők/gyógyszerek formájában szedjük be, nem segít. Viszont jelentősen fokozza pl. a koszorúér-elmeszesedés kockázatát! Ez azért van, mert megfelelő mennyiségű K2-vitamin nélkül a kalcium nem tud a megfelelő helyre beépülni, ellenben ott rakódik le, ahol nem kéne… Az átlagember táplálkozásában pedig sajnos egyáltalán nincsen K2-vitamin.

Ha a D3- és K2-vitamin bevitelünk megfelelő, akkor az egészségesnek tartott kalciumfogyasztás töredéke mellett is több kalciumhoz jut szervezetünk, ugyanis sokkal jobban hasznosítjuk. A mai vadászó-gyűjtögető népek kalcium fogyasztása is veszélyesen alacsonynak tűnik, mégis nekik vannak a legerősebb csontjaik és fogaik – még öreg korukban is.

Abból, hogy a kalcium-beépülésre, és így csontfejlődésre milyen jótékony hatású a K2-vitamin, már önmagában is következik, hogy gyermekeknek különösen fontos. De van itt még valami!

A XX. század első felében élt egy híres fogorvos, Dr. Weston Price, aki másfél évtizedig volt elnöke az Amerikai Fogorvosok Szövetsége kutatási osztályának. Vallásos ember lévén nem fért a fejébe, hogyan teremthette Isten a fogakat ilyen tökéletlenre, hogy már gyermekkorban kilyukadjanak, és felnőtt korra foghíjasak legyünk. Körbeutazta hát a világot, tanulmányozva sok népcsoportot, akiknek rendkívül egészséges fogazatuk volt. Észrevette, sok helyen még az idősek is teljesen egészséges fogazattal rendelkeznek, holott mégcsak fogat sem mosnak! Emellett arra is ráeszmélt, azoknak, akik sok olyan vajat fogyasztanak, mely lucernából vagy más egyéb magas K1-vitamin tartalmú füvet legelő állat tejéből készül, a fogazatuk is kiemelkedő. Végül arra jött rá, hogy az általa megfigyelt jó fogazatú vadászó-gyűjtögető népek táplálkozásában és a magas K-vitamin tartalmú füvet legelő tehenek tejéből készült vajban van egy anyag, ami a jó fogazatukért felelős. Ekkoriban ezt még nem tudta pontosan beazonosítani, s így „Aktivátor-X”-nek nevezte el, majd elkezdte vizsgálgatni a különböző vajak Aktivátor-X tartalmát. Végül készített egy ebben gazdag vajkivonatot, amit aztán elkezdett használni praxisában, illetve iker- és testvérpároknak adagolta születésüktől (egyikük kapta, a másik nem). Azoknak, akik kapták, kerekebb, szimmetrikusabb arcuk, és fejlett, szép, rendezett fogsoruk lett. Akik nem kapták, náluk gyakran hosszúkásabb, kevésbé szimmetrikus arcszerkezet és keskeny orr (orrsövényferdülés) fejlődött, gyakran még fogszabályzásra is szorultak. Dr. Price praxisában kitapasztalta, hogy saját fejlesztésű vajkivonatával képes szuvas fogú gyerekeken 6 hónapnyi kezeléssel fúrás nélkül is pozitív változást elérni. Új dentinréteg alakult ki, a szuvasodás pedig megszűnt!

Azóta beazonosították ezt a rejtélyes Aktivátor X-et. Kiderült, hogy a titokzatos vajkivonat K2- és D3-vitamint tartalmazott nagy mennyiségben némi A-vitamin mellett.

Ha eszünk néha belsőségeket és/vagy zöldségeket, akkor A-vitamin bevitelünk rendben van (a zöldségekben, főleg a répában, rengeteg karotinoid van, ami A-vitaminná alakul a szükséges mennyiségben). A-vitamin pótlásra tehát nincsen szükség. Sőt! A túlzott A-vitamin rontja a D3-vitamin hatását, így kifejezetten káros lehet. A karotinoidokkal (pl. béta-karotin) ilyen gond nincsen, mert csak a szükséges mennyiségben alakul át A-vitaminná.

Csupán a K2- és D3-vitamin pótlására szükséges figyelni tehát.

Hogyan vigyünk be megfelelő mennyiségű K2-vitamint?

Táplálkozással nehéz pótolni, hacsak nem eszünk napi 10-20 dkg kétévesnél idősebb kemény sajtot naponta, és sok agyat, velőt meg májat. Ennél fogva érdemes tehát étkezésünket K2-vitamint (és lehetőleg K1-vitamint is) tartalmazó készítménnyel kiegészítenünk.*

*A szerkesztő megjegyzése: A K2 és más vitaminkészítmények kedvezményes vásárlására jogosító kupont keressék a már megjelent 2015-ös Gondolkodj Egészségesen! Magazin 7. oldalán.*

Mennyi K-vitamint szedjünk?

Hogy egy kicsit bonyolultabb legyen a történet, nem elég, hogy több féle K-vitamin van, de K2-vitaminon belül is több féle van. Ezek közül a K2-vitamin mk-7-es változata (más néven menakinon-7) a legaktívabb. A másik gyakori K2-vitamin forma az MK-4 (menakinon-4).

K2 MK-7-ből felnőttnek min. napi 45mcg-ot érdemes szedniük, de 200mcg az ajánlott, és még az 1000mcg sem lenne túlzás. Gyerekeknek pedig 20mcg-ot /7kg (tehát 7 testsúly kg-onként 20mcg-ot)

K2 MK-4-ből felnőtteknek napi sok ezer mcg-ot kéne szedni többfelé eloszlatva a nap folyamán. 1500mcg alatt nem hatásos. Ezt nem ajánlom.

Érdemes vigyázni, mert sok készítménybe sajnos az olcsóbb K2 MK-4-et rakják, és csak annyit írnak rá, hogy K2-vitamin (menakinon), de hogy mk-7 vagy mk-4, azt nem. Ismerek olyan készítményt, amire pl. az van írva, hogy 100mcg K2-vitamin van benne, ami egész jó mennyiség – gondolja a vásárló. Csakhogy MK-4 van benne, ami 1500mcg alatt hatástalan. A vásárló tehát olyan készítményért ad ki pénzt, ami teljesen hatástalan, de közben azt hiszi, rendben van a K2-vitamin bevitele… Fontos tehát, hogy csakis olyan készítményt vegyünk, amin jelölve van, milyen K2-vitamint tartalmaz!

Jó, ha a készítmény tartalmaz K1-vitamint is. Ez is tud aktiválni ugyanis pár olyan fehérjét, amit a K2, így az értékes K2-vitamin nem fog „elhasználódni” olyan fehérjék aktiválására, amire a K1 is képes.

Felnőtteknek napi kb. 1000mcg K1-vitamin érdemes bevinniük, de ennek akár sokszorosát is szabad. Gyerekeknek kevésbé fontos, viszont nekik sem árt.

Érdemes olajos cseppek formájában szedni a K2-vitamint, hiszen ez is zsíroldékony, így jobban fölszívódik. (Az olajos cseppeket sose folyadékba csepegtessük, mert vízben nem oldódnak. Ételre, kanálra vagy közvetlen szájba csepegtessük.)

Léteznek olyan termékek is, melyek hatékonyan tartalmaznak mind K1-, mind K2-vitamint keverék formájában, az adagolás ennek megfelelően változik.

*Összefoglalva tehát a gyermekeknek javasolt napi bevitel 20mcg K2 mk-7 /7kg (és lehetőleg 50-100mcg K1-et, valamint 1000NE D3-vitamint is adjunk neki mellette /7kg). A felnőtteknek ajánlott napi adag pedig 100-200mcg K2 mk-7 és kb. 1000mcg K1-vitamin (5-10ezer NE D3-vitamint is érdemes szednünk mellette).*

Melyik vitaminról hallana szívesen cikksorozatunk következő részében? Várjuk javaslatait emailben a kapcsolat@gondolkodj.hu címre.

A cikk szerzője Szabó Gál Bence, drog- és toxikológiai technikus, dietetikus hallgató, termékfejlesztő.