Egyre többször beszélgetünk és olvasunk arról, hogy a mai gyerekek mások. Nehezebb őket „kezelni”, a családok is több módon vannak jelen a gyerekek életében, így a velük történő kapcsolatteremtés és együttműködés sem egyszerű. A sokféleség – diverzitás – valóságos jelenség, és tán éppen ezért mondhatjuk, hogy a modern pedagógia legnagyobb kihívása a differenciálás megvalósítása.

Ma már ki merjük mondani: minden csoport heterogén, az is, amelyikben nincs integráció. A diverzitásból pedig az inkluzív szemlélet következik, az, hogy elfogadjuk a különbözőségeket, megpróbálunk differenciálni. Ebben a felfogásban az inklúzió nem egyenlő az integrációval, hanem sokkal szélesebb értelmezést nyer: a befogadás azt jelenti, hogy megpróbáljuk figyelembe venni a gyerekek családi hátterét, a gyerek személyiségét, képességeit, készségeit.

A differenciálás nehézségeit többnyire az okozza, hogy magas a gyermeklétszám és az, hogy mindehhez nincs segítség. Ezért olyan megoldásokat is keresni kell, amelyek a csoport egészét mozgatják meg, amelyek egyszerre, de másként hatnak mindenkire.  Ez pedig leginkább a művészi cselekvés.

A rajzolás-és más kézművesség, a bábozás, a zenélés, a tánc- és egyéb mozgásforma, a mesélés, a dramatizálás mind-mind egyedi, ihletett, egyedül is és közösen is végezhetők, – hasonlóan, mint a játék.  A játék érzelmileg telített, nem eredményorientált, szabad, kreatív. Melyik művészeti ág ne lenne éppen ilyen?

Gyakorlások során megtapasztalhatjuk, hogy ezek a művészeti ágak mekkora hatással lehetnek az ember önfejlődésére és milyen mértékben kovácsolhat össze közösségeket. Ezek szinte terápiás hatással lehetnek az egyes gyerekekre és a közösségre is.

Az óvodapedagógus nem terapeuta, így nem is várható el, hogy terápiás módszereket alkalmazzon, de a hétköznapi szinten szervezhető fogalakozások hatásáról nem érdemes lemondani. Az élmények beépülése, és a feldolgozás folyamata nem egzakt, értéke és értelme éppen a szabad áramlásban rejlik.

A Gondolkodj egészségesen! Program képzéseivel abban nyújt segítséget, hogy utat mutat: a művészetek eszközrendszerével hogyan lehet kezelni a „más” gyereket csoportszinten, a nehezen szocializálódót, a lassút, a gyorsat, a „túl”nyitott, vagy éppen a „túl” zárt személyiséget.

 

dr. Bakonyi Anna