Hetek óta állt az irodában egy nagy doboz tarisznya, kerülgettem őket, annyit tudtam csak róluk, hogy az óvodáinktól kaptuk őket, és valamilyen táborosoknak visszük majd. Egy gyönyörű napfényes reggelen kis csapatunk beült az autóba és Paloznak felé vette az irányt, de még ekkor sem tudtam pontosan hova megyünk, de azt hiszem arra a csodára, ami ott bennünket fogadott, senki nem számított.


És most nem a frissen sült mennyei rétesre, pogácsára, gőzölgő teára és kávéra vagy a számunkra kikészített mese-mézeskalácsszívre és tavasz-tündér babára gondolok. De még csak nem is a négy varázslatos virágcsokorra, amit kaptunk.

Boldizsár Ildikó mesekutató, meseterapeuta, a Metamorphoses Meseterápiás Módszer kidolgozója, meseíró, mesemondó és meggyőződésem, hogy ahány kifejezésünkben csak szerepel a mese szó, ahhoz ő mind kapcsolható lenne. A vele való találkozással már közelebb kerültünk a csoda megéléséhez, de a java még csak eztán következett.

A Meseterápiás Központ minden zuga, minden sarka, minden szeglete, az összes gondosan kiválogatott és elhelyezett bútora, vagy elültetett virága azt sugallta, hogy valami igazán és kivételesen mesés, csodálatos helyen járunk. Megmagyarázhatatlan melegség és béke áradt minden kiaggatott madárkából, míves kulcsból, faragott székből, falra festett motívumból, és természetesen a csupaszív- és lélek ott dolgozó emberekből.

Ildikótól és a központ további munkatársaitól megtudtuk, hogy amikor csoport van a központban, akkor ezek a paradicsomi állapotok megszűnni látszanak, a meleg és nyugodt légkörből vajmi kevés érezhető. Olyankor izzik a levegő a feszültségtől és a munkától; cikáznak az elemi erővel előtörő energiák és hangos szavak; a központ falai között zabolázatlanul csörgedezik, és sokszor forrongó, szinte tapintható az élet veleje. Kézzel foghatóvá és testközelivé válik minden emberi brutalitás és gyarlóság; átértékelődik a világ értékrendje, a hangsúlyok eltolódnak; a sérülések testi és lelki szinten egyaránt súlyosak; a segítő kezek és szavak ereje, az elfogadó jelenlét felbecsülhetetlen.

A Meseterápiás Központ ugyanis állami gondozott gyerekek számára készült, az ő fogadásukra öltött ilyen mesés alakot. (Igaz, nem csak őket fogadják, saját élményű csoportterápiák is zajlanak itt.)

A turnusokra a gyerekek pőrén érkeznek, nem cipelnek mást, mint addigi életük terheit és szellemeit, szinte mit sem sejtve érkeznek meg, sőt, néha távozásukkor sem tudják, még, hogy valami nagyon nagy kinccsel gazdagodva búcsúznak, ami talán egy egész életen át elkíséri őket.

Ez az útravaló szimbolikusan egy mesetarisznyában ölt testet, melyet a turnusok elején kapnak meg lldikótól, még üresen, és melyet a tíz nap alatt megtöltenek a számukra felbecsülhetetlen tárgyakkal, emlékekkel, mementókkal.

A turnusok célja, hogy a terápia ideje alatt minden gyere megtalálja a saját meséjét, mellyel dolgozva a múltbéli nehézségek egy részét talán sikerül feloldani, vagy legalább némiképp  megszelídíteni, illetve az aktuálisan fontos gócpontokban fogódzót, kapaszkodót nyújtani számukra.  A meseterápia szerint ugyanis minden konfliktusnak, élethelyzetnek megtalálható a párja a (nép)mesék között, mely túl azon, hogy fontos diagnosztikai eszköz is (hiszen a legtöbbször éppen az a gond, hogy nem tudjuk, hol a problémák gyökere, hol keresgéljünk), egyben megoldást is kínál a kliens számára, hiszen ha sikerül megtalálni azt a mesét, amely éppen arról a problémáról szól, ahol az elakadása van, észrevétlenül az is bizonyítást nyer, hogy a helyzetéből van kiút, másnak már sikerült onnan kijutni, sőt ehhez konkrét útmutatást, mintát is kaphat.

Ez persze egy végtelenül finom és összetett munka eredménye lehet, amely általában soha nem is könnyű (melyik önismereti munka az?), de egy kiválóan alkalmas módszer a személyiség megdolgozására, önmagunk egyre pontosabb megismeréséhez.

A meseterápiás munka a központban madárterápiával egészül ki, mint hogy a központ megálmodóinak hitvallása szerint minden madárfajnak megtalálható az emberekhez párosítható személyiségtípusa, kiváló kapcsolódási és bizalmi tréning a madarakkal való foglalkozás, a keltetések és a fiókák gondozásának megfigyelése, az ezekben a folyamatokban való részvétel, rengeteg dolgot tanulhatunk tőlük. A madár-asszisztált terápia nagyon tudatosan párhuzamban áll az aktuálisan zajló meseterápiás folyamatokkal.

A meséket és a hozott problémákat a gyerekek sok más eszközzel is megdolgozzák: festenek, agyagoznak, báboznak, táncolnak, egy ember nagyságú tojás segítségével születéstréningen vesznek részt, ismerkednek a természettel, és általa saját szelíd erőikkel, lekvárt főznek, gyümölcsöt szüretelnek, művészeti alkotásokat nézegetnek. Minden tevékenységnek terápiás célja és hatása van.

Boldizsár Ildikó elmondása szerint előzetes megismerkedés után minden egyes csoportot annak egyéni igényei szerinti programmal várnak, minden menet közben alakul, finomodik a résztvevők igényeit figyelembe véve, a fókusz mindig az adott gyerekek hozott anyagai szerint alakul.

A tíz nap alatt kívül-belül hatalmas munka zajlik, mind a gyerekek, mind pedig a terapeuták részéről. Kegyetlen sorsok, fájó sebek a múltból, vad energiák – ezekkel kell dolgozniuk abban a tíz napban. Nem kevés. A siker viszont a tapasztalat alapján nem marad el: a helyszíni katarzis-élményeken kívül utánkövetések igazolják, hogy nagyon érdemes ezekkel a gyerekekkel foglalkozni, és a pótolhatatlannak tűnő szeretet-, gondoskodás- és bizalomhiányt talán részben helyre lehet állítani, vagy legalábbis a gyerekeket egy önbizalmukban megerősödött úton elindítani – a ténylegesen és jelképesen telepakolt tarisznyáikkal a vállukon. Szép.

Számunkra, kívülállók számára egy csodálatos és életre szóló élmény volt, hogy bepillanthattunk ebbe a sokszor embert próbáló, mégis gyönyörű szakmai munkába, és az óvodásaink által készített tarisznyákkal közvetve talán nekünk is lehet egy icipici szerepünk néhány fiatal útnak indításában.

 

A Meseterápia Alapítvány nevében szeretném megköszönni az óvónőknek és az ovisoknak, valamint a Gondolkodj Egészségesen Alapítvány munkatársainak a gyönyörű ajándékokat, amelyeket a Meseterápia Központban vendégeskedő, állami gondozásban élő gyerekeknek küldtek! Köszönjük a csodaszép tarisznyákat, rajzokat, tündéreket, és köszönünk minden felénk szálló gondolatot, amely könnyebbé teszi munkánkat! A gyerekek, a mesék és a madarak nevében ígérem, hogy minden tarisznyába olyan útravalót teszünk, amely életre szóló ajándék lesz a gyerekek számára!

Boldizsár Ildikó dr.
szakmai vezető
Meseterápia Központ
Paloznak

[nggallery id=67]