Most, hogy az iskolában és az oviban is a nyári élményeiket rajzolják, festik, írják és mesélik a gyerekek, gondoltam felelevenítek néhányat én is, úgyis megígértem valamikor júniusban. Sok érdekes dolog történt és amikor a lányokat faggattam, hogy mi volt szerintük a legjobb, csillogó szemmel sorolták a legkedvesebbeket.
Például, amikor nagy szélben és hullámok között fürödtek a Balatonban, és az apukájukkal együtt hanyatt vetették magukat a hullámokba. Jázi két ugrás között néha felkiáltott, hogy „nagyon tetszik!” és hogy ez élete legszebb napja.
Aztán arról a tanyáról is csak nehezen tudtuk őket haza könyörögni, ahová bekéredzkedtünk, hogy megnézhessük a kecskéket. Az esti fejésre is ott maradhattunk, és a lányok a mai napig emlegetik Cigit, Fületlent és azt a kecskét, aki mindig beosont a pajtába, hogy harapjon egy kis szénát.
Én arra gondolok mosolyogva, amikor az Adrián két kis pipa kikandikál a vízből, pici kezek legyeznek egymás mellett, előttük pedig Gábor, mint felvezető. Én a partról nézem őket s várom, hogy kékülő szájukkal végre partra szálljanak az én kis „búvár” lányaim.
És ez olyan szép, hogy ha kell, le is rajzolom!