Egyre többször beszélgetünk és olvasunk arról, hogy a mai gyerekek mások. Nehezebb őket „kezelni”, a családok is több módon vannak jelen a gyerekek életében, így a velük történő kapcsolatteremtés és együttműködés sem egyszerű. A sokféleség – diverzitás – valóságos jelenség, és tán éppen ezért mondhatjuk, hogy a modern pedagógia legnagyobb kihívása a differenciálás megvalósítása. Ma [...]
Vasárnap reggel a következő cetlit találtam a csukott konyhaajtóra ragasztva: BEJÖNI TILOS. Odabent a két lányunk reggelit készített, terített és teát főzött. Amíg el nem készültek, fegyelmezetten várakoztunk a nappaliban Gáborral.
Nem nézünk tévét hét éve, a lányaim mégsem maradnak ki a mesefilmek világából. Természetesen irányítottan és kontrollálva, hogy mi kerül a szemük elé. Bár nem szeretem ezt az időtöltést, vannak olyan filmek, amiket úgy gondolom érdemes látniuk.
Amikor Jázmin megszületett - mint sok anyuka - én sem tudtam elképzelni, hogy lehet annál jobban bárkit szeretni a világon, mint ahogyan én őt szerettem. Persze csak addig éreztem így, amíg meg nem született Emília. Fontosnak tartottam, hogy Jázmin - hiába pici még - tudja, hogy az ő kistestvérét hordom a pocakomban. Együtt vártuk Emit, [...]
„Anya, de mért' vagy ilyen?” - kérdezett vissza Jázmin, amikor először érdeklődtem egy játékbolt kirakata előtt álldogálva, hogy hozott-e magával zsebpénzt.
Bár művész házaspár vagyunk, a családunkban megvannak a hagyományos női és férfi szerepek. Így általában én varrom meg a gyerekek elszakadt kis ruháit, Gábor pedig mindent megjavít, szerel, ha kell asztalt készít vagy füvet nyír. Egyébként a lányok azt hiszik, hogy az apukájuk egy kicsit varázsló is, mert időnként helyes kis trükkökkel kábítja el őket. [...]
Pár hete tudatosult bennem, hogy van egy nagyon rossz szokásom (nyilván több is, de ez egy új felismerés számomra), még pedig az, hogy arra a kérdésre, hogy "Anya, segíthetek valamit?" valahogy ösztönösen mindig azt válaszolom, hogy „nem”.
Hiszem, hogy egy gyerek számára kevesebb egészségesebb időtöltés létezik, mint ha a természetben bóklászik, felfedez, szemlélődik. Meggyőződésem, hogy ennél komplexebb és mégis spontán "fejlesztés" nem igen akad. Ehhez persze kell a szülő részéről is a lelkesedés, de mert ez - el nem ítélhető módon - nem mindenkiben van meg: legalább hajlandóság legyen arra, hogy adott esetben kezébe vegyen egy rovart; leüljön a fűbe; ha gyermeke legszebb ruháját átmenetileg vastag sárréteg fedi, ne bosszúság, hanem nagyvonalúság éledjen fel benne és az afelett érzett megnyugvás, hogy önfeledtebb, táplálóbb és gondtalanabb tevékenységet keresve találhatna csemetéjének, mint hogy engedi őt szabadon érintkezni a természettel.
Mi leszel, ha nagy leszel? Kezdtem már vagy két éve kérdezgetni a lányokat. Először fogalmuk sem volt arról, hogy mit lehet erre válaszolni, ezért először arról kezdtünk beszélgetni, hogy mi az, hogy foglalkozás és hogy miért kell az embernek dolgoznia.
Hogyan válasszunk iskolát? Ez egy évvel ezelőtt számomra az egyik legnehezebb kérdés volt. Próbáltam sok szülővel beszélgetni, akinek már iskolás gyereke van, elmentem számtalan bemutató órára, nyílt napra, bújtam az internetet, böngésztem a szakértői véleményeket, mégis teljesen tanácstalan voltam, miközben rohantak a hetek és vészesen közeledett a beíratkozás időpontja.
