„December 21-e volt az utolsó nap az évben, amikor a sötétség tovább tartott, mint a világosság. A téli napfordulóval megszületett a Fény, és napról napra visszaállítja uralmát a világban – és bennünk. Ilyenkor nemcsak a fény születésének ünneplése van fókuszban – a dualitás: önmagunk és a világ fényes és árnyékos oldalának szeretetteljes elfogadása is. Az adventi időszak a megtisztulás, a sérelmek megbocsátásának, az elengedésnek és az elfogadásnak az időszaka is – érdemes ilyen szemszögből is végignézni az évünket.
Az ősi kultúrákban ismerték ezt a természeti jelenséget, a Fény születését, és legtöbbjük a nyári és téli napforduló által meghatározott időkeretben élt, így hagyományaik is ehhez igazodtak. A nyári napforduló (amikor a leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka) alkalmával a nyár beköszöntét, a téli napfordulón pedig a fény újra megszületését ünnepelték. Mivel a nappalok hosszabbodása azt szimbolizálja, hogy a fény ismét győzelmet arat a sötétség felett, érthető, hogy sok nép ettől a naptól számította az új évet is.
A fény születését sok kultúrában nagy vigasságokkal ünnepelték, mivel a természettel még szoros közelségben élő népek pontosan érezték, hogy ilyenkor nemcsak a külvilág, de az ember is újjászületik, megújhodik és visszanyeri eredendő fény-természetét, vagyis pozitív minőségeit. Éppen emiatt a napfordulót megelőző hetekben önvizsgálatot, számvetést tartottak, igyekeztek testben és lélekben is megtisztulni, megbocsátani és megszabadulni minden rossztól, hogy méltóvá váljanak a közelgő Fény beáramlására. Hosszú évszázadokig elterjedt volt például a karácsonyt megelőző 40 napos böjt.
Az ősi magyarok a sötét erők távozását és a fény uralmát tábortüzek melletti vigasságokkal és a kerecsensólyom röptetésével ünnepelték. Úgy hitték, hogy a fény fokozatos erősödésével távozik a sötétség szelleme, ezért fontosnak tartották, hogy a sötétséget önmagukban is legyőzzék, saját sötét foltjaikat befelé fordulva, elmélkedve megtisztítsák és megbocsássanak. Ez a belső gyakorlat lehetővé tette, hogy testben-lélekben tisztán lépjenek át az új esztendőbe.
A természettel egységben élő népek pontosan tudták, egy duális világban léteznek, amelyben nincs fény sötétség nélkül, a kettő csak egymással egységben értelmezhető és élhető meg.”
Forrás: Kolontár Elvira természetgyógyász tollából.