Múlt pénteken Jázmin teljesen letörten, magába roskadva jött haza az iskolából. Az autóban azt mondta, majd otthon elárulja, mi bántja, de el sem tudtuk képzelni mi történhetett. Mivel magától nem nyílt meg, barkóbázni kezdtem.

Kiderült, hogy valaki mondott neki valami butaságot, ő meg elhitte. Ez még szerintem nem bántotta volna ennyire, de kiderült, hogy az a butaság az volt, hogy egyenek zöld cseresznyét az iskolaudvaron lévő fáról. Bár ő állítólag nem nyelte le, csak beleharapott és kiköpte, nagyon izgult egész hétvégén, hogy valami baja lesz, ugyanis az egyik kis osztálytársa elmesélte, hogy az oviban egy kisgyereknek ki kellett mosni a hasát, mert éretlen gyümölcsöt evett. Ettől volt nagyon megijedve és napokig nyugtatgattuk, hogy neki nem lesz semmi baja, főleg, ha nem is evett belőle.

Számomra az volt a tanulságos ebben az esetben, hogy hiába mondtuk mi neki el sokszor és hiába tanulták környezetórán, hogy nem eszünk meg semmilyen bogyót bokorról, fáról, nem sokat ért. Az viszont, hogy Zsófi elmesélte Jázminnak a „haskimosós” történetet, szerintem örökre elvette a kedvét a hasonló próbálkozásoktól.