A háttérben: allergia
Pár hete kiderült, hogy Jázminnak tejfehérje allergiája van. Most nem arról fogok írni, hogy mit jelent ez a mindennapokban, inkább az a folyamat rejt sok tanulságot, ahogyan erre rájöttünk.
Pár hete kiderült, hogy Jázminnak tejfehérje allergiája van. Most nem arról fogok írni, hogy mit jelent ez a mindennapokban, inkább az a folyamat rejt sok tanulságot, ahogyan erre rájöttünk.
Tavasszal, amikor megjelenik a bodzavirág és csodás illatával csábítani kezd, rendszerint nem tudunk ellenállni, és elindulunk a lányokkal bodzát szedni.
Múlt pénteken Jázmin teljesen letörten, magába roskadva jött haza az iskolából. Az autóban azt mondta, majd otthon elárulja, mi bántja, de el sem tudtuk képzelni mi történhetett. Mivel magától nem nyílt meg, barkóbázni kezdtem.
Különös izgalommal érkeztem az ovis anyák napjára, hiszen egy egész délelőttre hívtak minket, anyukákat az óvónénik és a gyerekek. Nem „csupán” műsorral készültek, hanem sokkal többel. Azzal, hogy megmutatják ottani életüket, szokásaikat, játékaikat és egy kis időre mi is újra óvodások lehetünk.
Amikor gyerekek voltunk, sokat nyaraltunk a nagymamáméknál vidéken. Jó levegőn, virágok, zöldségek, gyümölcsfák között, háziállatokkal körülvéve. Rengeteg szép emlékem van, amihez hasonlót kívántam mindig a lányaimnak is. Arról nem beszélve, hogy a csacsit, vagy a kakast egész más az udvarról ismerni, mint a képeskönyvekből.
Két éve nyáron derült ki, hogy a szomszédunkban lakó kisfiú, aki a lányok jó barátja, cukorbeteg. Ráadásul 1-es típusú, így egyik napról a másikra mindennapos lett náluk a vércukor mérés és az inzulin adagolás.
Pár hete tudatosult bennem, hogy van egy nagyon rossz szokásom (nyilván több is, de ez egy új felismerés számomra), még pedig az, hogy arra a kérdésre, hogy "Anya, segíthetek valamit?" valahogy ösztönösen mindig azt válaszolom, hogy „nem”.
Amikor először kitaláltam, hogy gyerekzsúrt rendezek a lányoknak, bevallom, gyermekeim apja nem volt túl lelkes. Gondolom, lelki szemei előtt már látta romokban a lakást és zúgott a feje az elképzelt gyerekzsivalytól.
Mi leszel, ha nagy leszel? Kezdtem már vagy két éve kérdezgetni a lányokat. Először fogalmuk sem volt arról, hogy mit lehet erre válaszolni, ezért először arról kezdtünk beszélgetni, hogy mi az, hogy foglalkozás és hogy miért kell az embernek dolgoznia.
Ha tavasz, akkor nagytakarítás, lomtalanítás, szortírozás. Legalábbis mi évente egyszer, ilyenkor teszünk nagy rendet magunk körül az otthonunkban. Szívem szerint azt csinálnám (ha lenne időm), hogy kétévente kiköltöznék és csak annyit és azt vinném vissza a lakásba, ami igazán fontos.