Nyári napló
Amikor kislány voltam, rendszeresen írtam naplót. Gimnáziumi éveim végéig tartott ez a szenvedélyem, ami még az általános iskolában, a nyári emlékek lejegyzésével kezdődött.
Emlékezetes húsvét
A naptári ünnepek kitüntetett, jeles napok, amelyek hittől, vallástól, neveltetéstől függetlenül jó apropót szolgáltatnak arra, hogy az egész éves mókuskerékből kiszakadva egy pillanatra megálljunk, felpillantsunk és némiképp töltődjünk, lazuljunk és mentsünk magunknak és környezetünknek némi közösen töltött szabadidőt. Lehet persze úgy is élni, hogy észrevétlen múljanak el az ünnepek, de ha az embernek gyermeke születik, talán még inkább érdemes tudatosan energiát fektetni az ünnepek előkészítésébe, megélésébe és levezetésébe.
Szortírozás
Ha tavasz, akkor nagytakarítás, lomtalanítás, szortírozás. Legalábbis mi évente egyszer, ilyenkor teszünk nagy rendet magunk körül az otthonunkban. Szívem szerint azt csinálnám (ha lenne időm), hogy kétévente kiköltöznék és csak annyit és azt vinném vissza a lakásba, ami igazán fontos.
Idénysportoló
Nem vagyok élsportoló, sem amatőr sportoló. Ha le kellene írnom a sporttal való kapcsolatomat, talán azt mondhatnám, "idénysportoló" lettem az utóbbi években. Amíg nem voltak gyermekeim, lelkesen próbálgattam a különböző alakformáló tornákat és csak nyaranta lógtam el az edzéseket.
Jázi első feketéje
Ugyanolyan hideg téli délután volt, mint bármelyik nap februárban. Az iskolakapun befelé ballagó szülők, kifelé szaladó diákok. Ugyanúgy cipeltem Jázmin táskáját, mint mindig, ő pedig ide-oda futkosva, szökdécselve, - talán picit szótlanabbul, mint máskor - tartott velem hazafelé.
Mütyürkék
Miért tud olyan kedves lenni egy bébiételes kis üvegből készült lámpás, vagy egy papírvirág a polcon a tésztanyaklánc mellett, hogy képes vagyok évek óta szorgalmasan törölgetni róluk a port? Talán, mert valahányszor rájuk nézek, mosolyt csalnak az arcomra és jóleső melegség önti el a lelkem.
A filmek és a lányok
Én a mai napig nem felejtem el, amikor életemben először sírtam egy filmen. “A bajnok" - ez volt a címe és anyukámmal néztük együtt otthon a tv-ben. Emlékszem, hogy ültem a szőnyegen és sokáig próbáltam visszatartani az érzéseimet - mert már nem voltam nagyon kislány - anya előtt, aztán végül nem sikerült és kicsordultak - mit kicsordultak?!, ömlöttek!! - a könnyeim.
Nevek
Amikor kismama voltam, mindkét lány nevét jó előre kigondoltuk a férjemmel. Volt pár fontos szempont. Például, lehessen becézni, szép legyen a csengése, fontos volt a jelentése is. Ezen kívül a “Kiss” vezeték név mellé szerettünk volna valami picit különleges, ám magyarosan csengő nevet választani.
Szánkózás, angyalokkal
Ez az egy, amit szeretek a télben: hogy esik a hó. Na, nem amiatt, mert havat kell söpörni a ház előtt, hanem mert egyrészt csodálatos, ahogy fehérre festi a tájat, másrészt ki lehet menni szánkózni a lányokkal. Persze kicsit macerás, mire minden: overál, kesztyű, sapka, sál és bakancs előkerül és négyen elindulunk - plusz a szánkók -, de megéri!
Lassú csiga
Én nem tudom más hogy van ezzel, de nálunk eleinte a reggeli készülődés komoly kihívást jelentett. Egy egész örökkévalóságnak tűnt, mire mindkét gyerek felöltözött, reggelizett, fogat mosott, fésülködött és végre el tudtunk indulni az óvodába.